Szóval Vidtündér és Gőzbiciklis megint hazalátogattak, ennek örömére át kell gondolnom, mennyi pálinka a túl sok (betegség után, éhgyomorra: kettő), rengeteg operát találtam a youtube-on, egészben, komolyan, még a teljes, eredeti, francia Don Carlost is, ami az én szememben kisebb Szent Grálokkal ér fel, akkor is, ha épp Wagnerre vagyok rágyógyulva, és ha szerintem annak az operának igenis sokat használt, hogy Verdi később megnyeste.
Szerdán elmentem megnézni az új Star Trek filmet, és egyrészt tejószentségesatyaúristen, mikor emeltek már ezek megint árat, soha többé semmit nem nézek meg, csak a helyi moziban, hétfői akcióban, másrészt Scalzi Redshirts-e után minden Star Trek film csak még aranyosabb. Pedig a standard repkedve világmegmentős robbantós filmek is épp elég cukik (különösen, ha van benük Robert Downey Jr., esetleg Chris Hemsworth, esetleg mindkettő (esetleg Tom Hiddleston (esetleg mindhárom))), de most végig az volt az érzésem, mintha nagy plüssállatokkal játszadoznék, ami egyrészt jó, másrészt aligha ez volt a stáb célja. Aztán hazasétáltam az igazi, nyári vihar peremén, az utolsó húsz-huszonöt percben már folyamatosan villámlott, és egy pillanatra sem hallgatott el a mennydörgés. Néha szemerkélt az eső, de az első igazán kemény cseppek csak akkor koppantak le, amikor már a kapuban voltam, és mire felértem a lakásba, már szakadt. Hangulatos volt, pláne így, a Tökéletes Mázlival összekötve.
Csíkos térdzoknikat akarok, egy kolibrit (felnyergelt verébbel is beérem), és egy új fejet, ami nincs tele hülyeséggel. Szóval csak a szokásos.
