Nem szeretek enyhén szellemképesen látni, különösen olyan szöveget, amiben már úgyis rontottam félreolvasás miatt. Hiába csak kétszer látok mindent, legalább négyszeres munka valóban meglátni, mik azok a betűk ott egymás mellett. Ilyen akkor szokott lenni, ha szemüveg nélkül olvasok (nem és nem), nagyon sokat sírtam (nem tűnt fel), elfáradt a szemem (nem kizárt), vagy készülök rettenetesen megbetegedni (nem akarok), a szemcsepp nem, az alvás elmulasztja, de hiába lenne kedvem, azért csak nem alhatok egyfolytában még én sem. Alighanem simán csak öregszem és többet ülök a gép előtt (azon rajzolok + van itthon net), de nem hasznos, nem jó.
Az egészre ránehezedő, tompa, de nyomasztó fejfájás csak azt jelenti, hogy jön vissza a nyár, pedig, pedig, pedig olyan szép tavaszunk volt.
