Szerdán recsegni kezdett a fülhallgatóm, majd az egyik szárára elhalt. Csütörtökön előszedtem a tartalék fülhallgatómat, működött, boldogság, délután leejtettem a telefonomat, hallgattam zenét a netbookon, eltettem a netbookot, a telefonom csak a fél fülére játszott le zenét, sírtam, hogy elrontottam a csodatelefon fele fülét (pedig mindent tud, ami nekem kell, valamint sudokut, ami nem kellene, mert függőséget okoz), megvettem a világ legolcsóbb mp3-lejátszóját, bekapcsoltam a netbookot, és kiderült, hogy valójában mégis a tartalék fülhallgató romlott el abban a fél percben, amíg kihúztam a netbookból és bedugtam a telefonba. A nyakamban lógott, nem rágtam, nem rángattam, még csak nem is tekergettem.
Persze kaptam fülhallgatót a világ legolcsóbb mp3-lejátszójához, a használhatatlanságig kényelmetlen, ááá, elegem van. Mindenből. Mindörökre.
