miért emlékszem én még ilyenekre?

Próbálok reagálni valamire, amire azt hiszem, nem rosszul emlékszem, hanem egyszerűen mindig is máshogy értettem, és közben odáig jutok, hogy nekem még a legtisztább matematikai műveletekben is történetfoszlányok laknak, gondolom, a szinesztézia is valami ilyesmi, csak egészen más. A sakkot sosem sikerült megszeretnem, mert az hideg, ott választásokból áll a racionalitás, de az egyenlet, az sorsszerű és elkerülhetetlen, akár egy tragédia, és máris ott tartok, hogy ha az osztás határozottan trisztáni, a kivonás viszont inkább kicsit Lancelot, de a szorzás, na, a szorzás valahol Harun al-Rasid és I. Bajbarsz között lakik a nap perzselte Keleten. Ezen a ponton lefejelem az asztalt, és elmegyek aludni, kicsit unom már, hogy olyan vagyok, amilyen.