Hosszan néztem a könyökhajlatomat, majd arra jutottam, hogy ha tényleg arra voltam kíváncsi, mennyi az idő, érdemes lenne kicsit feljebb tolni a tekintetem. Vagy az órámat lejjebb.
Kinn hömpölyög a sötétsárga semmi, az a köd, ami a gondolataim között ül, legalább színes. És a hagyományos ködöktől eltérően néha van benne napfény.
