váratlan utazás, várható vélemény

Oké, a tudatalattimnak ma reggelre sikerült annyira lecsiszolnia a kiálló érzelmeimet, hogy tényleg tudjak dolgozni is. Tele vagyok kiálló érzelmekkel, álmomban más, régi álmok után vágyom nosztalgiázva*, nem oda járok haza, ahol lakom, hagyjuk, hagyjuk, hagyjuk, hagyjuk, hagyjuk. De legalább A hobbitból csak annyi ragadt a fejembe, hogy láthatatlanul kellett volna észrevétlen is maradnom, higgyétek el, ez nem olyan egyszerű egy lakótelepi konyhában, bár nekem legalább nem az elől kellett menekülnöm, hogy engem tálaljanak fel ebédre

Igen, mert közben sikerült megnéznem a szóbanforgót, és. Igazából végig úgy éreztem, hogy itt most két lehetőségem van: úgy nézem, hogy ez egy történet, ami meglepően sok ponton egyezik Bilbó és a törpök történetével, és akkor élvezem, vagy úgy, hogy ennek köze van dolgokhoz, amit Tolkien írt, én meg olvastam, és akkor gyűlölöm, gyűlölöm, gyűlölöm. Mondjuk legalább olyan hevesen, mint szegény Gollam a Zsákos nevet. Szerencsére (?) az alkotóknak sikerült minden aprócska jelenetnél olyan markáns (és gyakran marha) eltéréseket beiktatniuk, hogy nem esett nehezemre másik történetnek tekinteni. Bár minden fontos esemény szerepel a filmben, csak egyetlen egyet forgattak le legalább közel úgy, ahogy az a könyvben volt, a találóskérdésesdit. Mindenhol máshol át kellett írniuk mindent, mert. Mert nem tudom, miért. A három troll miért nem volt jó úgy, ahogy volt? A törpök átütő barbársága pedig egyszerűen fájt. Milyen már, hogy Elrondnál (akit elsőre hosszan sértegetnek, miután megmentette az életüket, utána reklamálnak az ingyenvacsorán, hogy mi ez a vega cucc) (tényleg, mi ez a vega cucc? Elrond fogyókúrázik?) felhasogatják a bútorokat tűzifának (egy kézművességből és iparból élő nép? ennél jobban megbecsülné más munkáját) aztán köszönés nélkül lelépnek? Még ha Tolkiennél nem is feltétlenül a törpök a legemelkedettebb népség, azért ősi, büszke és kifejezetten magas kultúrának tűnnek, nem a világ legnagyobb tuskóinak

Az Azog szál pedig a bevezetéstől fogva rettenetes nekem. Eleve, Kili és Fili Thorin unokaöccsei, őket pontosan ugyanaz a bosszúvágy hajtja, nem fognak döbbenten pislogni, hogy hűvazze, dédfatert egy jegesmedvével keresztezett ork csapta le, de Thorin hogy megbosszulta, milyen kúl már. Másrészt Azoggal Dáin** végzett, a vasdomboki törpök királya, akit a film elején meglehetősen hosszan szidnak, és miután még ezt a hőstettet is elvették tőle, igazán kíváncsi vagyok rá, hogy fogják a harmadik részben tiszteletreméltó, nagy törp királyként behozni (az már a színészválasztásból is lejött, hogy ebben a változatban nem lesz fiatalabb Thorinnál, pedig). És egyáltalán, minek kellett ebbe belekeverni egy ennyire gyér bosszútörténetet? Oké, oké, csináljunk Nagy Hőst szegény sorsűzte, hepciás Thorinból, de nem lehetett volna valami épelméjűbb, ne adj’ Isten, ízlésesebb megoldással előállni

Radagastot pedig, óbazdmeg, felejtsük is el. És a Szánalmas Balfaszkodás Fehér Tanácsa, hát, ha tényleg erre a négy szakértőre van bízva ez a Középfölde, csoda, hogy még csak ekkora a baj***. És Thranduil a jávorszarvason. Valakinek Malfurion fétise volt a stábból, vagy miért nem ülhetett lóra az a szerencsétlen?

Jól van, ezzel együtt nem gyűlöltem a filmet, mert ha elfeledkeztem róla, hogy ez itt mi akar lenni, vagy csak egy-egy képig vettem figyelembe, akkor végül is jól szórakoztam. Lekötött három órán át, látványos volt, szép volt, Martin Freeman sokkal hobbitabb, mint az előző garnitúra, Richard Armitage-be pedig nem lehet nem beleszeretni (és az a hang!!!). Engem simán meg lehet venni jó pasikkal és brit pasikkal, jó brit pasikkal pedig különösen, de azért izé, a következő részektől most még jobban rettegek, mint eddig tettem.

* amikor a Krimó kerthelységében (?!) (nincs neki, pláne nem olyan) ültünk a poros nyári éjszakában, és az alacsony léckerítés fölött fekete-fehérben, egy némafilm szaggatottságával kelt fel a Hold, a felhők úgy repkedtek, mint a denevérek, és arra már nem emlékszem, mi történt (azon kívül, hogy igen fáintosan ittunk a kellemes nyári melegben) (és sokszor lefényképeztem a Holdat), csak hogy nagyon vicces volt, és a mai álmom szerint egyértelműen a legjobb sörözés valaha. Mármint ez valóban egy régi álmom, és ma álmomban eszembe jutott.
** Dáin kapcsán mérhetetlenül elfogult vagyok. Bár Thorint is kedvelem, egyértelműen Dáin volt mindig is a kedvenc törpöm, olyannyira, hogy nyolcévesen a kedvenc legófigurámat róla neveztem el, mert a legófigurákon kívül csak babáim voltak, azok pedig lányok. Mondjuk nem tudom, mi akadályozott meg abban, hogy rajzoljak és körbevágjak egy Dáint, ahogy azt a négy hobbittal tettem, talán az, hogy egy hobbitnál nem gond, ha kicsit viccesen néz ki, de azért egy törp hős mégiscsak, na, meghaladta a rajztudásomat.
***Tolkien változatában Gandalf nem csak azt tudja réges-rég, hogy a Bakacsinerdőben méretes Gonosz ütött tanyát, hanem azt is, hogy konkrétan Szauronnal állnak szemben. Járt is Dol Guldurban, ott kapta Thrór térképét és Thráin kulcsát a hegyhez. Thráint az utolsó törp Gyűrűk egyikéért fogta el Szauron (azért a nyamvadt ékszerért üldözte az egész családját olyan rút balszerencse, hogy annál rosszabbat Húrin gyermekei kaptak a nyakukba még az Elsőkorban), és miután azt megszerezte, nem kutatott tovább, csak belökte meghalni a tömlöcbe. Gandalf sem menthette meg, de a sárkány legyőzésének zálogát elvitte Thorinnak. Jól tette: máskülönben Bilbó sosem szerezte volna meg az Egy Gyűrűt, és ki tudja, mi lett volna Középfölde sorsa. Hát, így jár, aki nem kutatja át rendesen a foglyait.