hogyan tereljük el figyelmünket a karácsonyi akciókról

Most ott tartok, hogy életemet egy szalámis szendvicsért, kicsit megnyugtat, hogy van egy szalámis szendvics a táskámban, bár ahogy mostanában a cipzár viselkedik, még simán lehet, hogy az életemet kell adnom, amikor foggal és körömmel feltépem. A táskát. Vagy a cipzárt. Vagy a szendvicset. Azt hiszem, ezt a mondatot elvesztettem, mint havi fizetést a játékautomatán (nem saját életből vett hasonlat; mármint nem én vesztettem el, és nem az én havi fizetésemet) (csak az első mondatot, de teljesen).

A hétvége remek volt, megleptük születésnapjára Judot, a házban, ahol a pálinkának külön szobája van, később készültek fényképek is, és volt rengeteg bor és torta és pörkölt és baconbe tekert kacsamáj és saláta és még bor. És pompázatos társaság.

Ezt a pólót pedig továbbra is akarom. Esetleg feketében. Nagy, romantikus elszántsággal (ámde a számlaegyenlegem ismeretében nagy, romantikus viszonzatlansággal is) (a nagy, romantikus érzelmek már csak ilyenek) (viszonzatlanok) (és fölöslegesek).

Nem feltétlemül egészséges, hogy rágcsálom a fém teáskanalakat