Brüsszel felé repültünk, de tudtam, hogy átszállok, és New Yorkba megyek, bár még mindig nem értettem, hogy miért szálltam fel egyáltalán a gépre. Persze, persze, soha vissza nem térő alkalom, a retúrjegyet ajándékba kaptam, de nem volt mellé se szállás, se költőpénz, és egyáltalán nem fért bele sehogy sem, hogy egy hetet elturistáskodjak nagyjából bárhol; akkor sem, ha feltehetően ott is vannak olcsó hostelek. Persze elveszhetnék az átszállásnál, de Brüsszelből sem volna olcsó hazajönni. A bevándorlásnál még visszafordíthatnak, vidultam fel, és az is milyen jó már, repülök egy tök nagyot, sosem voltam még long haulon úgysem.
A tudatalattim egy rohadék. Én csak pólókat nézegettem, még csak eszembe sem jutott sehová sem utazni, sőt, a pólókat is csak nézegettem.
