Hamleték után én is találkoztam David Carradine-nel, mostanában hosszú a haja és fekete, és fekete bőrkesztyűt és erősen túlméretezett fekete bársonycilindert hord. Ha este láttam volna, félek, hogy az agyamat akarja; kiharapni, nyersen.Másnap a család elindult megmászni az Alpokat, én pedig egyedül maradtam egy teli hűtőszekrénnyel és egy ötnapos turistajeggyel (valamint jelentős létszámú borokkal és cidre-ekkel) (nem, nem írtam el, az arrafelé nem cider, hanem cidre). Még meg sem ebédelhettem, amikor jött a telefon, hogy most mondták a rádióban, hogy Párizsban épp aznap délután van az aktuális Gay Pride, biztos érdekes és látványos, nem? A franciáknak ez tényleg egy turisztikai esemény, nem úgy, mint idehaza, ahol lassan már azt akarják elhitetni az emberekkel, hogy az életük minden pillanatában acsarogva rózsazsín tangás seggüket rázó ratyik miatt születik kevesebb gyerek, nem azért, mert kiszámíthatatlan és élhetetlen egy patkánylyuk ez az ország. Irigylem a franciákat, amiért náluk ez egy turisztikai esemény, és nem a többség frusztrációjának levezetésére kiválóan alkalmas belpolitikai rendezvény.
macskakaparás a helyszínről
Aznap már kezdett nyúlós és taknyos hőség lenni, az ingázóvonaton persze se légkondi (ugyanmár), se ablak, a városban állt a dunszt. A Notre Dame felől közelítettem meg az eseményt, egyrészt, mert a Norte Dame-ot szeretem, másrészt, mert onnan volt kézenfekvő, útközben találkoztam David Carradine bársonycilinderes zombijával, és valami hídnál csatlakoztam a menethez. Mindenfelé zordon, turbános-szakállas férfiak álltak az utcán, vadul lengették az öklüket – fényképeztek, meg vigyorogtak, mint a vadalma, elvégre ez turizmus, hozza a pénzt, az meg jó mindenkinek, nem? Persze a felvonuláson azért legalább egy kamiont kapott az is, hogy jövőre tessék az egyneműek házasodására szavazni, ami ellen nekem az ég egy adta világon semmi kifogásom, szerintem a heteroszexuális házasságok jelentős része legalább olyan elhibázott. Az útkereszteződésekben vattacukor és ásványvíz árusok hemzsegtek, mint bármi más tömegünnepélyen, a buszmegállók tetején kamaszkölykök ültek és táncoltak, elvégre szünet volt és nyár, és mekkora poén egy buszmegálló tetején táncolni, és minden tele volt az eseményre érkezett, felszivárványozott külföldiekkel.
A hőség ugyanolyan, csak itt gay motorosok vannak, nem gój motorosok.A Bastille-nál felállított színpadon valami ép ésszel elviselhetetlen popzene zúzott, arab kisgyerekek követeltek csillámló pónis lufit az anyjuktól, leszbikus brit párok ültek büszkén egy üveg bor mellett a kávézó teraszán, rohamrendőrök vártak a fák között. Legyalogoltam a Place des Vosges-ig, leültem egy padra, a túlsó szélére leült egy nagyon szép, nagyon öltönyös kisfiú, nagyon sértetten, nagyon agresszívan megkérdezett valamit, majd miután felfogta, hogy turista vagyok, lelkesen elmagyarázta, hogy ő egy dizájner ékszerüzletben eladó, és nézzem meg a Quartier Latint. Ezt a közjátékot azóta sem értem, ennyire azért nem néztem rá csúnyán csak azért, mert szép (bár bevallom, zavart, hogy odatolta mellém a tökéletességét, az ilyesmire érzékeny vagyok, meg féltékeny).
macskakaparás a helyszínről
Rejtett park-udvarokon átbotorkálva lejutottam a városházáig, ami elé épp ligetet telepítettek, ez a Jardin Ephemere nagyon jó ötlet, sokkal kellemesebbé és élhetőbbé tette az amúgy is szép teret, és a fiatalok ki is használták, hogy a ládás fák tövében jól lehet egy-egy üveg borral beszélgetni. Én szeretem a franciákat, tudnak élni, tudnak szépen élni – nem mintha mi nem söröztünk volna a hársillatú Dunaparton, áradáskor, és egyéb kellemes helyszínek, de azért mindig jó látni, ha mások is tudják, mit kell csinálni a nyári estékkel.
Otthon aztán én is tudtam, mit kell csinálni a nyári estével, miután a kacsák elvitték a száraz kenyeret, kitelepedtem a kertbe a délután szerzett Navigatorral. Ez volt addigi életem legerősebb söre – a maga 13 százalékával jó néhány borra is köröket vert, és amikor megláttam a boltban, azonnal tudtam, hogy ezt már csak azért is ki kell próbálnom, mert hogy lehet egy sör ilyen erős. Az előző csúcstartóval, a cseh Primatorral ellentétben ez nem volt malátás, csokoládés, sűrű és dús, ez egyszerűen csak erős volt. Ízre, mint akármelyik sör, hatásra pedig mintha lehúztam volna egy üveg bort.
Nem kellett ringatni aznap este. Aludtam, mint a tej.
