Tíz perc alatt végzett gyökértelen kis fogammal az orvos, igazából csak tömnie kellett, az ideg már előzékenyen elhalt. Csütörtökön megyek vissza, fúrás, faragás, és ha minden igaz, jövő héten ilyenkor már minden fogászati gondon túl leszek, egész a jövő decemberi kontrollig. Azért csütörtöktől jövő keddig elég szendén fogok csak mosolyogni.Hazafelé menet annyira lelkes voltam, hogy elhatároztam, hogy ha a villamosmegállóban találok valami jóféle sporttevékenységre hívó reklámot, én bizony a Sors kezének veszem; de csak fogorvost és KRESZ-tanfolyamot reklámoztak, az pedig most mind nem aktuális. Igaz, volt költöztetés is. De az már túlságosan is extrém sport az én betonba gyökerezett lelkemnek.
A fájdalmas szóviccek koronázatlan királyai, DrótSáska és Srakker urak ma is elemükben voltak; igaz, ezúttal a műfaj nagy örege, Bright is kisegítette őket.
[DrótSáska]> Nekem most az a spanyol fővárosi zsidó focicsapat jutott az eszembe, a Deal Madrid.
[Srakker]> Igen, az Irreal Madrid meg nemeuklideszi pályán játszik a semmiből átszivárgó névtelen szörnyűségek ellen. (Az idegenlégiósaik meg idomított xenomorfok.)
[DrótSáska]> A Lethal MAdridosok meg nem szaroznak.
[Srakker]> Ellentétben a Loreal Madriddal, amelynek tagjai folyton az arcbőrükkel vannak elfoglalva.
[DrótSáska]> Na és a Real Madroid? Szervók és pneumatika.
[Bright]> A Cereal Madridot meg megeszi az ellenfél reggelire
[Srakker]> Igen, de néha összekeverik a Serial Madriddal, a kiejtés miatt, és az kínos eredményekre vezet.
Megjegyzem, a csinos kis smiley-t jelen sorok szerzője alkotta. Bizony! Látszik is rajta, olyan kis kockás; de így is grafikusi karrierem legsikeresebb darabjai közé tartozik. Talán csak a sokak által :sor: (ez itt:
- van neki habja is, fehérből, de az nem látszik a fehér háttéren) parancsként ismert ikonocska múlja felül népszerűségben.Mostanában újra rákaptam arra, hogy háttéranyagként főképp turnénaplókat és interjúkat olvasgatok. Döbbenetes, ezek alapján a legtöbb rockzenekarnak el kellett volna pusztulnia májzsugorban már az első turné végére! Közepére. Második állomására... De azért igen szórakoztató tud lenni; némelyik jelenetet megpróbáltam magam elé képzelni, és vinnyogva estem be az asztal alá. (És igen, ez azt jelenti, hogy megint megpróbálok dűlőre jutni a rockfesztivállal és a kelta világfával; de azon kívül, hogy jól mulatok a tanulmányozandó szövegeken, nem nagyon jutok semmire.)
