szürke hétfők, féltéglával súlyosbítva

Egyszer volt, hol nem volt, hétvégén mindenfelé jártam. Igazából már pénteken is. Akkor spagettizni voltunk, és olyan jól elbeszélgettünk, hogy egyszerre csak éjjel fél egy lett - viszont tényleg olyan jól elbeszélgettünk. Hiába, nincs is jobb a barátoknál. Szombaton azután Minden Rénszarvasok Urához látogattunk el páran, hogy kellemeset borozgassunk; vasárnap pedig a nővéreméknél csináltunk izgalmas és titokzatos dolgokat, de nem árulhatok el többet, mert bizony már a karácsonyról van ám itt szó!

Aztán tegnap este még belekezdtem Susanna Clarke féltéglájába, a Johnatan Strange and Mr. Norrel -be, és az az igazság, hogy egyrészt Jane Austen, ami nagyon jó, másrészt viszont nyomasztó, ami nem annyira. Ezek a tündérek, ezek az emberek, ez az egész világ - ez a mind az összes egész világ, ami eddig előkerült - ijesztő. Az egyik azért, mert emberi, a másik azért, mert embertelen.

Így tegyenek a kedvemre a fantasy szerzők. De azért érdekes. Sőt: komorságában is lenyűgöző.