Kicsit megszakítom a minimálretrót (hát, elég minimál, körülbelül két héttel hátrébb nézelődne az időben), mert amúgy is sablont hegesztenék, és szeretnék beszámolni arról is, hogy épp eszeveszett túlvezérelt vagyok, és nem csak azért, mert ma épp nagyon elkéstem és megbüntettek az ellenőrök, hanem mert. Rövid és egyszerű oka volna elmagyarázni, de nem teszem mégsem.Múlt héten lenyírtam a hajamat, de azért nem örülök neki, ha öcsinek szólítanak, akkor sem, ha talán óvodás koromban volt utoljára ilyen rövid. Vagy ennyire akkor sem. Mondjuk életemben már biztos, mert ugye olyan egy-másfél éves koromban egész kopasz voltam, de... amióta az eszemet is tudom, azóta nem nagyon. Szóval most enyhén piros, és rettentő rövid! Legalább két hónapig nem szabad találkoznom Életem Szerelmével (bárki légyen is a drága eljövendő), vagy legalábbis addig, amíg nem lesz olyan izé, olyan hajnak nevezhető valami a fejemen. Persze ha már az elmúlt három évbennem találkoztam vele, akkor valószínűtlen, hogy amúgy is épp ezt a két hónapot választaná, vagy hármat, vagy négyet, ha netán csak addigra lennének újra tüskék helyett fürtjeim.
És kaptam végre Primordialt. Bizony. Így jár az ember, ha megrendeli. És kaptam hozzá levelet is, egyenest a Primordial pólós sráctól, akiről közben egy interjúból (ez a történet a végén) azt is megtudtam, hogy tavaly egyszer kidobta a derék Strangelight doktort az erkélyről, valahol a hatodikon, de aztán az utolsó pillanatban elkapta, és jól megijedtek. Még szép, hogy megijedtek, az Isten barmai! Mármint az alaptörténetet (ez is a végén) már olvastam, csak akkor nem derült ki, hogy a doktor volt a szenvedő alany. Idióták. Marhák. Részeges idióta marhák.
Mondhatni... írek?
Ha már Strangelight doktor, ismertebb nevén Duncan Patterson... online és letölthető az új együttesének az új száma (a Learpholl az) és leginkább ír népzene. Aki nem tudná, Duncan elég sokáig fürtösködött az Anathemában, aztán - hogy Minden Rénszarvasok Urát idézzem "elege lett az Anyatémából, és akkor jött az Antimutter" - az Antimatter kötelékében szomorkodott, majd most Íon (ez írül annyit tesz, hogy "tiszta" ) néven ad majd ki lemezt. Elő lehet rendelni de én nem tudom, mert barmolkodik valamit a PayPal, és én azt meg nem fejthetem. Pedig 14 eurót még össze is szednék rá, na mindegy, majd egyszer...
Az ír népzenét érintve... szombaton tervezek keltulni, meg akarom nézni a Brant, szerintem mindig ellógtam annak idején a Leinsteri ciklussal foglalkozó órákat, és hátha most a diavetítéssel egybekötött mesedélutánon megtudnám, hogy Fionn mint. És Osszián, mielőtt Paksi Endre bemetálította a nevét (nekem aztán a metállal úgy alapban semmi gondom, de azzal az együttessel annál inkább). Előtte tánc - talán jobb a világnak, ha én azt kihagyom - utána zene. Szerény meglátásom szerint a Bran az idehaza írülők legjobbika, és más is oszthatta a véleményemet, mert mint kiderült, ők voltak az egyetlenek, akikről még a jó Strangelight doktor (úgy tűnik, ő ennek a bejegyzésnek a visszatérő alakja) is hallott, odaát, az Ír-tenger túloldalán. De hát ugye Kovács Gábor - nos, azért nehéz rá egyszerű halandóként hivatkozni, az egyszerű halandók egy ezrelékét sem szokták véghez vinni annak, amit ő, különösen nem olyan humorral és hozzáértéssel. Szóval Kovács Gábor nem egyszerű halandó, és nyilván ettől is olyan jó a Bran.
