Ma reggel megnyitottam a levelesládácskámat, és kiderült - mily meglepő, sosem hittem volna - hogy intelligens vagyok. És mivel intelligens vagyok, ezért a netes IQ teszt szponzorai csak itt, csak most, és csak helyettem állják a teljes elemzés árát, és meg is nézhetem, úgy, ahogy van, ingyen. Bizony, máris sokkal izgalmasabb, mint amikor csak a végén kidob egy számot (kényszeresen kitöltöm a mindenféle IQ-személyiség-színkód teszteket, és sosem fizetek a teljes elemzésért - erre most először megkapom mégis ingyen? Királyság), bár semmi olyat nem tudtam meg belőle, amit eddig ne tudtam volna. Jól rendszerezem az információt, kérem szépen. És felismerem a hasonló elemeket.Az ott egy bölcsész. Egy preraffaelita gót bölcsész, szintúgy-amúgy.
Továbbra is meleg van, és már a maradék agyam is réges-rég megolvadt, és kifolyt a fülemen. Tegnap napnyugtára gyönyörűen befelhősödött, a Lánchídon bambulva komolyan tartottam is tőle, hogy pokolian megázom a viharban, de három kósza esőcseppnél komolyabb bajom nem esett. Kicsit sajnáltam is. A Lánchíd egyébként gyönyörű, mostanában munka után kimegyek a Vigadóhoz, heverészek a fűben, aztán átgyalogolok Budára. Ebben az őrült melegben úgysem lenne sok értelme hazamennem és a panelben főnöm gondolkodásra képtelenül - így szép, árnyas helyeken ejtőzhetek, és a világ egyik legszebb városának legszebb hídjáról bámulhatom a hömpölygő folyót.
Újfent beleszerettem Budapestbe. Külföldi barátokat akarok, akiknek lelkendezve mutogathatom.
Tegnap amúgy láttam két férfit egy asztal mellett, kávét ittak, beszélgettek. Az egyik szikáran kisportolt volt, hullámos, rövid hajába szőkés csíkokat szívott a nap - a másik sörtéig letolt tüskéket viselt dúsan redőződő tarkójához, és megejtően emlékeztetett egy tábla napon felejtett szalonnára.
A nap kérdése: az angolul folyó társalgás alapján melyik volt a két férfi közül a magyar?
Néha úgy érzem, Adynak mégis igaza volt, és mink itten Moslékország vagyunk, kérem alássan. Valamin mégiscsak ilyen disznószerűvé kellett híznia ennek a sok sörtésnek, kérem alássan.
Szóval tegnap napnyugtára gyönyörűen befelhősödött, és éjfél körül pokoli szélvihar támadt, de olyan ordító nagy szélvihar, hogy felébredtem, és rettegve becsuktam ajtót-ablakot. De még a fürdőkádat és a mosogatót is bedugaszoltam, nehogy kivigyen a fergeteg! És az áhított enyh-adás helyett mit tett ez a gaz szél? Hajnalra elvitte az áldott felhőket, hadd forrjon fel már reggel nyolcra minden BKV jármű.
