Ma értelmes dolgokat akartam írni, de csak olyanok jutottak eszembe, hogy már kicsit akadályoz a gépelésben a körmöm, de nincs időm levágni, mert ahhoz le kéne mosni a lakkot, és utána formára kéne reszelni, és ráadásul most olyan szép - viszont minden szomszédos betűbe belekuszálódik, volt olyan mondat, ahol minden egyes szóban három elütés is akadt. Vagy hogy nem tudom, miért nyugtat meg, ha a fogorvosi fúró hangját utánozom, vagy elkínzottan a tenyerembe nyöszörgöm, hogy sonka, soooonka (de megnyugtat).
A hétvége családi programokkal telt el, pénteken a nagybátyámmal ettünk pisztrángot a Duna mellett, és somvirágot fényképeztünk anyukámmal, szombaton a nővéremék sütöttek wokban valami fantasztikumot. Vasárnap mindannyiunk Adminjával néztünk Harry Pottert, és ettünk mellé mélyhűtött gumimacikat.
Aztán visszaborultam a viktoriánus kísértetekbe, továbbra sem szeretem őket, de végre talán levonultak. Közben rájöttem, hogy a régi, hétfő-kedd-...-vasárnap típusú zokni- és bugyikészletek mintájára kéne gyártani egy olyan pólósorozatot, a sárgától a robbanóvörösön át az agyvérzésliláig, hogy határidőig: 72 (48, 24) óra, majd hogy hány napja volt, esetleg kis jótanácsokkal kiegészítve, hogy kérlek főzz egy kávét és ne zavarj, majd kuss/kávé (végül pedig csak #$*?!). Egyhetes készleteket lehetne rendelni (és nyilván külön-külön is az egyes pólókat, drágábban), és akkor a határidő közeledtével a toalettünkön sem kéne agyalni, és azt sem kéne magyarázgatni, miért vagyunk ilyen idegesek.
Ezen kívül a valóban megvalósítható fajtából is hatszáz fantasztikus új ötletem van, örülnék, ha kevesebb eszetlen zsenialitás (netán elme) szorulna belém, ám több kitartás, mert most minden helyett játszom, hogy a kivételezés látszatát is elkerüljem.
