A dolgok egyik része az, hogy nem érdekelnek, a másik része, hogy nem vagyok hajlandó törődni velük, és kisebb leadási hajszában elmegyek filmet nézni és borozni, sajtot enni és új kártyajátékot tanulni (amiben aztán nyerek), és amikor hazafelé taxizom hajnalban, igazából nem tartom számon, hogy az elkövetkezendő 36 órában még hány olaszt kell megorgyilkolnom, váltásban a kígyóbajszú dánokkal. A dolgok harmadik része pedig az őskáosz maga, és komolyan, néha már engem is fáraszt, és jelentős részéről még csak nem is tehetek.
Ma délben a hideg napfényben átbandukoltam a Grafikuslányhoz, aki ideköltözött a közelbe, és férjhez ment, és van három macskájuk, és az ebédidőre való tekintettel megittunk két üveg bort, aztán ő állásinterjúra ment, én pedig haza dolgozni. (Megnyugtató, hogy mást is halálosan idegesít a Jóbarátok, szerintem nem vicces, hogy emberek buták és mesterkélten sekélyesek). Örültem, hogy Lisa Cuthbert jön a Fekete Zajra, blogokon vontam fel a szemöldökömet, napok óta nem szóltam be senkinek, pattogatott kukoricát ettem, és nemsokára törlök egy csomó embert a twitterről.
