A munkafázisokat dokumentáltam is, bár némelyik képtől megkíméltem az emberiséget ("A fehér ragacsos festéket a napon szárítjuk, mint a paradicsomot, ettől simul olyan végtelenül rafinált, olaszos báj mesterművünkbe"), és szerencsére a gondolataimat is erősen cenzúráztam ("ez meg mi? MI??? Ez most komolyan elszakadt?"). Jobb ez így.
- Komoly ember vagyok, tervet is készítettem az izé, a tervemhez. Igazából fölösleges is volt, meg mint később kiderült, végtelenül sok ponton hibás. De legalább közben eszembe jutott, hogy mi az a szám, ami három hete jár a fejemben, és csak annyit tudok róla, hogy nem H-Blockx.
- Hozzávalók egérrel (az is rágcsáló). A fekete cérna természetesen 5 centi után elfogyott, így világoskékkel folytattam - csodálatosan kiemeli öltéseim szabályosságát.
- A kesztyű három lapból áll, a két hátsóból helyes kis zsebet lehet varrni, mit tudom én, lehet benne tartani valamit.
- A tapasztaltabbak nyilván már az alaprajznál látták, hogy még sosem szabtam kesztyűt, és elfelejtettem, hogy a csuklóm nem lapos, hanem. Nem is éri át ez a vacak.
- A kész műremek tenyere egy darab zuhanóvillázó Hódot ábrázol.
- Hátulról pedig simán csak el van szabva (és tényleg. Nem finomkodom).
Azt hiszem, a Tökéletes Villázókesztyűt csak egy következő darabbal alkothatnám meg, de legalább tanultam a hibáimból, például ha ezentúl a napi békés világgyűlölés közben ötleteim támadnak, inkább kivárom, amíg elmúlnak.