A tudatalattimat pedig lassan lapáttal kéne megverni, mert az még hagyján, hogy az Idő fele Kerekével kell éjszakánként tornaórákra és házibulikba járnom (Mat Cauthon meglepően jól kijön a Mr. I'll Be There For You-val, de ez egyértelmű, mármint nekem, mert szerintem rajtam kívül senki sem ismeri mindkettőjüket), de azért egyes határokat nem kéne minden alkalommal átlépnie. Egyébként meg feszült vagyok, mert nem haladok semmivel, ha ennél is kevésbé lennék produktív, visszamenőleg eltűnnének már befejezett munkáim, mondjuk sorozatok válnának köddé a könyvesboltok polcain, és tányérokra kövülne vissza az olvadt sajt.
A munkának persze az sem kedvezett, hogy családilag aktív húsvét volt, és elég nehéz egyszerre gondolatokat és sonkahalmokat tárolni az ember szervezetében. A bortól legalább lehettem volna költői, de a kemény tojás, az szerintem még Keats-ből is kiölte volna a romantikát. A nagymamámtól kaptam vagy fél kiló csokit, láttam az összes fehér kutyát, és végre a család egy részének odaadtam a karácsonyi ajándékukat. Ahogy apám fogalmazott, "most tíz perc alatt letudtuk az egész egyházi évet", egy igazi időgép nyilván viccesebb lenne, de azért ennek is meg volt a maga bája.
