Én igazán nem szólhatok egy szót sem, két húsz körüli lány még kézmosás közben is sört diktált belém, később többen kérleltek, áruljam el a receptet, de legfeljebb arra tippelnék, hogy olyan szerencsétlenül bambultam a csapra, mint aki nem tudja, mit is kéne kezdenie vele.
jegyzetek egy koncertről
Mármint ebben most benne van a mass mint súly is, mert a sludge az egy olyan, parttalan hömpölygéssel megy neki az ember agyának, és ha nem lenne olyan lassú, még Babitsot is lehetne hozzá idézni ("mint a tévelygő ár az elszakadt / sövényt jelzőkarókat gátakat"), de olyan lassú, hogy inkább csak a döbbenettől ledermedve nem menekül az ember, nem azért, mert a tempó pattogná le. Brainoiz szerint viszont olyan dolog ez a sludge, mintha fekete bogarak zsizsegnének a fejünkben. Vagy pont nem olyan? Elvesztettem a fonalat.
Na, akkor a zenei fejtegetést abba is hagyom, ennyire értek én hozzá, kész, sajnos ez van. Az egész pedig úgy került ide, hogy húsvét hétfőn nekiláttunk, és elmentünk stoner és sludge rendezvényre, hogy megnézzük legfőképp a Weedeatert, ha már erre járnak. Brainoiz, echnat és fat.man társaságában korán odaértünk, sok sört megittunk, és közben a fiúk néha feszült kis mosollyal az arcukon megjegyezték, hogy "az ott a dobos", tisztára, ahogy én szoktam Keith Caputo koncerten (vagy valahol máshol, a memóriám, az nincsen). Nagyon szórakoztató volt, a közönség is 90%-ban nagydarab, szőrös férfiakból állt, szinte mintha időgépet nyertem volna 1997-be, azt leszámítva, hogy lényegesen jobban bírtam a sört, és rosszabbul, amikor az előttem álló belerázta a haját. Állat volt.
Aztán beszélgettünk hajnalig, kiadókról és szerkesztőkről, és arról is, hogy megoldottam mindenféle szörnyű történetszövészetet, és néha olyan furcsa ám, hogy vannak emberek, akikkel hetente sörözünk, és mégis csak haverok, és vannak, akikkel évente párszor futok csak össze, és mégis a barátaimnak érzem őket (jó, meg vannak emberek, akikkel hetente sörözünk, és a barátaimnak érzem őket, nyilván, még ott annál az asztalnál is, de ebben nincs sok furcsa, ahogy abban sem, hogy vannak emberek, akikkel évente párszor futok csak össze, és csak haverok, és egyébként van még egy csomó másfajta ember is, nem ez most a lényeg), és most itt belegabalyodtam az érzelgősségembe, vagy annak teljes hiányába, annyira nem tudom épp eldönteni, hogy nem is tudom. Barátokkal beszélgetni sok sör mellett, az mindig nagyon jó. Ez az. Megvan a lényeg.
Koncertekre kéne járni még, és emberekkel sörözni mindenféle massza mellett.
