Ha jól számolom, pont húsz éve, hogy Velemben voltunk, és a fiúk valahonnan kerítettek egy piros pólót, és felhúzták a zászlórúdra, mert hát április négy - és az egészben leginkább az volt a mérhetetlenül szórakoztató, hogy jé, április négy, mintha már mindenki elfelejtette volna, hogy április négy. És jobban belegondolva akkor még csak másfél évvel voltunk túl a rendszerváltáson. De mi 1989-ben kezdtük a gimnáziumot, nekünk a '89 ősze előtti világ tényleg sokszorosan régi volt, annyira egybeesett a két váltás, hogy a viszonylag közeli emlékek is sokkal jobban eltávolodtak.Amúgy ez nem a hivatalos osztálykirándulásunk volt, hanem mi magunk szerveztük meg (nyilván az osztályfőnökünkkel), hogy a tavaszi szünetben együtt elutazzunk 4-5 napra, ilyet később is csináltunk, utoljára talán három évvel az érettségi után, és az osztály 70-80 százaléka még akkor is eljött, és a fiúk éjjel kettőkor fociztak az udvaron, valamint megrendeztük a világ legkisebb alapterületű házibuliját, ahol képek is készültek róla, hogy az úri közönség három négyzetméteren ugrál a Madnessre. Ah, régen volt, elmúlt.
De először teljesen magánszorgalomól Velemben voltunk. Kirándultunk, fenn Írott-kőnél még állt a hó, a fiúk néha kocsmáztak, és a legendák közé beépült a Balinka 2 (egész pontosan a szomszéd asztalnál elhangzott "mi a kutyafaszát csináltok ti ott Balinka kettőn" kifejezés ragadt meg annyira a köztudatban, hogy nagyon), és Garf egyik éjjel világgá ment bánatában, mi pedig páran aggodalmunkban zseblámpa nélkül felrohantunk a Szent Vidhez. A fényképekből később memoritot gyártottunk, így már sosem tudja meg a világ, hogy milyen volt, amikor Sulemia vigyorogva törölte fel a linóleumpadlóról a vizet, de az a legdurvább az egészben, hogy mintha ez az egész minden április negyedikénél régebben lett volna.
