És akkor az utolsó pillanatban, miután kikönyörgött magának egy-két-há napi szállást nálam is, Métely Anyjánál is, a SR padawanoknál is, és a sörözés is meg van már szervezve, a hétvégi utazás is, és minden, akkor lemondja, mert hogy ő érzelmileg nincs felkészülve arra, hogy most Magyarországra jöjjön. Mintha nem ő találta volna ki az egészet, mintha nem ő készült volna úgy az egész útra. A hajamat tépem ki bazdmeg, de az utolsó szálig bazdmeg. Elegem van.
És biztos nyilván én basztam el valamit, nem voltam elég kedves - nem vagyok mostanában senkivel sem kedves, bazdmeg, senkivel - vagy mittudomén, elegem van a mások lelkéből, a sajátomból is, komolyan, nem lehetne úgy megoldani ezt a nekünkEKKORAÉRZÉKENYLELKÜNKVAN projektet valahogy anélkül, hogy szörnyetegnek kelljen éreznem magam miatta? Hálás lennék érte, komolyan.
(Asszem ilyenkor kell Primordialt hallgatni, az pont olyan frusztrált és agresszív és értetlen és dühös, mint most én vagyok.)
