bejegyzés akart lenni, de elvitte a nátha

Miután a hétvégén horrorfilmekből szalajtott zombitél volt (egyszer már agyonverték, mégis fölkelt), ma ragyogóan süt a nap, de minek, amikor a plafonig ér a takony, és nyomorult beteg vagyok.

Persze ez nem akadályozhatott meg abban, hogy tegnap elmenjek Kyuss koncertre (nem járnak erre olyan gyakran, mármint nem jártak itt még sosem), pont olyan volt, mint amilyenre számítottam, nagyon jó. Érkezéskor megtudtam, hogy Crowe/RandomSky szakított a fekete pólókkal, és bár elsőre felcsillant a szeme, amikor meglátta, hogy van más is, hamar elszomorodott: nem jó a szürke sem. Ezek után ittam Fieldyvel gyógypálinkát, tényleg hatott, nagyjából éjjel kettőig felfüggesztette a pokol nátháját, majd összefutottunk echnattal, és jól kibeszéltük az előzenekarokat. Aztán jött a koncert, és jó volt, ide most mindenféle okos és elmés és vicces meglátást akartam írni, de a megfázás nem csak a lábamról döntött le, az agyműködésemet is erősen korlátozza. Hazafelé idegen Kyuss rajongókkal hamburgereztem az éjszakai buszra várva, és akkor sem bántam meg az egészet, ha lehet, hogy ma nem lennék ilyen vacakul, ha nem mentem volna el.