Két fogadalmat is tettem ma gyors egymásutánban: 1) ezentúl jó fej leszek az emberekkel 2) faszt. Már többször rájöttem, hogy jó fejnek lenni az emberekkel hiába nagyon jó érzés, 1) fárasztó 2) céltalan 3) értelmetlen, ha nem így volna, nyilvánvalóan mindenki kedvelne, akivel valaha jó fej voltam, és csak azok nem kedvelnének, akikkel nem. És ez nem így van, bár persze nyilván itt szóba kerül az is, hogy miképp definiáljuk a jó fejség fogalmát, mert mi van, ha mások másképp, és plusz ezermilliárd pontot adnak már csak azért is, mert van mellem, míg mások ugyanennyit levonnak ugyanezért.
A hazudós ruhámban indultam el otthonról, amit elég felvennem ahhoz, hogy tíz kilóval könnyebbnek látsszak a súlyomnál, és ezúttal nem trapézfarmert vettem alá, hanem harisnyát, kicsit furcsa érzés volt, hogy a busz előzékenyen megvárt, és a sofőr vigyorogva nyitott ajtót csak nekem, de ez a ruha ennyire előnyös. Annyira, hogy gyors egymásutánban francia és/vagy egyetemistának is néztek benne, ezzel én nem tudok mit kezdeni, a hétvégén csináltam magamról fényképeket, és igenis látszik rajtam a korom, legalábbis ha a jobb és a bal szemem háborút indítana az orrnyergem birtoklásáért, a szemem körüli mélységes árkokban évtizedes állóháborúra rendezkedhetnének be. Békésebb esetben kutathatnák benne a mélység titkát, nézzék, a kék bálna épp csak addig tud lebukni, amit még kiegyenlít az alapozó, de a ránc mélyén már igazi döbbenetek laknak.
Nem, nem arra vágyom, hogy azt mondják nekem, mennyire fiatalosan nézek ki, ez ennél sokkal nehezebb. Valahogy el kell fogadnom, hogy a harmincas éveim közepén járok, és ha netán nem is mindig látszik rajtam a korom, már nagyon közel van, nagyon közel ahhoz, hogy letagadhatatlan legyen. És ahogy egyre fiatalságimádóbb lesz a világ, egyre nehezebb méltósággal és stílussal átcsúszni ezen a határon.
És próbálkozom és küzdök és néha kétségbeesetten nem érzem, merre, csak hogy semerre sem működik, hogy még hatvan évig fiatal legyek.
Go on and wring my neck, pedig Mike Pattonnak még csak a ráncoktól sem kell annyira megijednie.
