Voltam megint görkorcsolyázni, és egyszer sem estem el, azaz csak egyszer, egy pad mellett, és olyan ügyesen, mintha csak általában is így szoktam volna leülni. Szinte magamat is megtévesztettem.
A boltban a 100 forintra leárazott, másnapig fogyasztható "Feketeerdő desszert" halomba derékig merült egy néni, és telepakolta vele a bevásárlókocsit, már akkor is furcsa volt, hogy mit tervez vele, belekanalazza a kádba, és ebben fog fürdeni? Aztán hazafelé a liftben összetalálkoztam vele, és panaszkodott, hogy kitört a kereke a banyatankjának (kis kerekes vászon bevásárlókocsi, ha valaki nem tudná), szomorúan elmosolyodott, és hozzátette, "ezeket sem egy bölcsőde élelmiszerellátására tervezték". Mit ne mondjak. Meghökkentem. Mindig azt hittem, hogy az ilyen intézményekbe hivatalosan szállítják az élelmet, nem egy nyugdíj közeli alkalmazott rabolja le zárás előtt a közeli szupermarket lejárat előtt gyorsan leakciózott vackait.
És süt a nap és szépek a virágok, kivéve, amikor borzalmas idő van, és nem mozdulok ki itthonról. És akarok rajzolni valamit, amiben kelta fonatok vannak és fogaskerekek, de nem áll össze, mert nem tudok szerkeszteni, pedig ennél szebb steampunk kódexilluminátum nem lenne soha és sehol sem (kezdek ott tartani, hogy inkább meg kéne építeni, az sem lehet sokkal nehezebb). És kezdem úgy érezni, hogy a regénykezdeményemet most kéne a kukába hajítani, és elmenni inkább hamburgerhajtogató szakmunkásnak egy gyorsétterembe.
