Nekiálltam, hogy most akkor elkezdem összeállítani a helyszínt a nyuszis rettenet legújabb értelmezéséhez (zsírkrétával rajzolt falak és post-it szövegbuborékok, mert a papírdíszletek nem voltak kellően egységesíthetőek, a fentről belógatós szövegek pedig jó függődísz módjára mindig épp exponáláskor fordultak el), de közben megtaláltam a Másik Puzzle-t, és ez azzal járt, hogy két és fél órán keresztül fekete-fehér apró mintás kartondarabokról próbáltam kitalálni a fizikai hovatartozásukat. A rajzon szereplő három arcból hármat csak a szomszédos motívumok kirakása után tudtam beazonosítani, és az egyszínű részeken még a nagyon halvány vezetőminta dacára is elvéreztem. Ahhoz képest, hogy ott volt mellettem egy A3-as méretű puska, amit ráadásul én rajzoltam, egész rossz eredmény.Közben rájöttem, hogy az igazi azért csak az lenne, ha a gondolatbuborékokat a képregényben igazi(nak tűnő, bár szilárd műanyag és kicsit homályos felszínű) szappanbuborékokra írnám, alatta alig láthatóan egy teljes gondolatfolyammal, ahogy az emberek ugye gondolkozni szoktak, hogy "dalszöveg dalszöveg fázik a lábam jól van, most már főzök egy kávét, neee ahhoz el kéne mosogatni a bögrét, és aztán megválaszolom azt az emailt, dalszöveg fúrnak a szomszédban fáj a lábujjam". Aztán úgy döntöttem, hogy a művészet egyelőre mégis meghajol a valóság előtt, eleve nem tudok ál-szappanbuborékot készíteni, és aztán is csak a gond lenne velük, egyfolytában mindig.
De az is lehet, hogy epizódról epizódra új koncepciószeletet próbálok majd ki. És hogy néhány részt majd a konyhapulton készítek el, mert arról könnyen le lehet mosni a zsírkrétát, és jó a természetes megvilágítása is (és tervezek egy akciójelenetet a fregolin, de ez már mind rég az álmodozás kategória).
(Mondtam már, hogy rühellem, amikor a szolgáltató úgy dönt, hogy most csak úgy megszakad a kapcsolat, és inkább egy ideig ne is próbálkozzam újraéleszteni? Csak mert rühellem. De tényleg.)
