A többieket még a Kispál koncerten hagytam el, és az utolsó élményük biztos az lehetett volna, hogy szomorkásan énekelve ballagok el lángosiránt, fekete kardigánomról színes könnycseppekként csorog a földre az esti fény, de nyilván nem figyeltek, és ráadásul nem is voltak ott, amikor visszatértem. Hah. Hűtlen társaság.
Azt nem tudom, hogy a bőrt a könyökömről hol vesztettem el, de gyanús, hogy akkor, amikor elvonultam rövid időre egyedül szenvedni, vagyis egy lángossal próbáltam leküzdeni a hirtelen rám zúduló berúgást (nem ittam sokat, az lehetett a gond, hogy előtte utoljára tízóraiztam, illetve Brighttól elkalózkodtam egy negyed kakaóscsigát). Ekkor leült mellém egy olasz, elkunyerálta a fele lángosomat, kifogásolta, hogy fűszeres (olasz, és nem ismerte föl a fokhagymát, tulajdonképp gyanús), hülyeségeket beszélt, megkérdezte, hogy az én karszalagom miért nem olyan, mint az övé, és amikor mondtam, hogy azért, mert ezzel nem mehetek sátorra*, megcsappant az érdeklődése, és a mobilját is elejtve távozott. Azért utánakiáltottam, hogy hé, ezt elvesztetted, pedig csinosan csepp- és egyben ufóalakú ketyere volt, később zsákmányoltam egy strandlabdát, de az volt ráírva, hogy nol.hu, és nekem ezek az újságszerűségek a sajtófigyelés óta mind fájnak, úgyhogy odaadtam egy sátrát inspektáló külföldinek. Megköszönte. Aztán a baszk nacionalistákat akartam kifaggatni, hogy mégis, milyen hatással van Baszkföldre és szabadságára, hogy a Szigeten lobogtatják a lobogót, de ennyire nem tudtak angolul, illetve akkor már semmilyen más nyelven sem, úgyhogy megegyeztünk annyiban, hogy freedom to your land, és pacsi. Tulajdonképp csoda, hogy sikerült, és nem estünk mind a ketten lendületesen orra (szerencsére előre kitartott kézzel).Később megtaláltam a többieket is, máshol, mint hagytam, de hol máshol, mint a Hilltopnál, és ittunk még, és. Beszélgettünk is. Eljutottunk a sátorba, ahol a népzene történik, és többen táncoltak, én próbáltam ismerkedni az új fényképezőgépemmel kedvzőtlen körülmények között is, Szigetfotózásban a régi jobb volt, de lényegesen. Hazagyalogolni pedig rosszabb. Lényegesen.
És egész éjszaka Harry Potter átdolgozásokat álmodtam, és kezdek aggódni történetvázlói képességeim felől, mert több fordulatnál is csak azt mondtam lemondóan, hogy az eredeti azért jobb volt. És ez őszinte kritika lehetett, mert kivételesen nem jöttem rá, hogy csak egy mindenizű drazsékkal és repülő seprűkkel teli álom.
*Pedig tényleg azért más, hazamenős, ottalvós, csak ezt ő nem értette.
