Épp valami kis dróthajlítással pihentettem monitorozásban elfáradt, náthától fájós szemeimet, amikor nyakamba szakadt a szobaablak. A romok eltakarítása közben szerzett vágásoktól eltekintve semmi bajom nem esett, mindössze egy drótnyúlnak zúzta szét a fejét a keret, az igazi nyúlé megmaradt - de most már biztos, hogy halaszthatatlanul és minél előbb le kell cserélnem az összes ablakot (remélhetőleg annyira sikerül majd ezt itt megfoltoznom, hogy egy pár hétre vissza lehessen aggatni, és ne szélesvásznon essen be az eső), ami, hát hogy is mondjam, igazi fénypontja lesz az anyagi végromlásnak.
Én... én... nekem ilyenkor már berúgnom sincs kedvem. Legalább megvárhatta volna az a rohadék, hogy ne legyek lázas beteg.
