Szerdán a kerti házikóban lecsót bográcsoltunk, a kicsi fehér kutya fotogénen heverészett mindenfelé, bár a többi 200 képet önző mód megtartottam magamnak. Volt bor is! És fagylalt.
Újabb három drótnyúlváz készült el, a harmadik fejét azonban belapította egy lezúduló ablak, azt hiszem, ő lesz a társulat Belmondoja, mert nem sikerült rendesen visszahajlítgatnom az orrdrótjait.
A családi találkozó több szempontból hasonlított egy amerikai közönségfilmre, például szerepelt benne kutya és gyerek. Volt rejtély és tudomány is, de azok nem mutattak olyan jól fényképen.
...és mivel rendes nyúl vagyok, mindenkit megkímélek az ábrázolt események fölött átfogó motívumként végigívelő, monumentális takonyhalmon. Pedig igencsak meghatározta az elmúlt hetemet.