it's alright now

Az ablakot megragasztottam (egy faléc engedett el esés közben) borzalmas küzdelem árán visszaraktuk, elmentünk moziba, megnéztük a Tarantino filmet, jó volt, fél négykor hazaértem, újrainstalláltam az ablakfelhelyezéshez kitelepített ágyamat, aludtam 1 óra 10 percet, elballagtam az állomásra, az étkezőkocsiban volt csak hely, egy kávé mellett vészeltük át a három és fél órás utat, a vasút- és a célállomás között majdnem az egész családdal végzett egy BMWs, aztán megérkeztünk az első klántalálkozó helyszínére. Ahhoz képest, hogy csak másfél órát aludtam, rekedt voltam, köhögtem, és a távolabbi rokonok túlnyomó részét hároméves koromban láttam utoljára, a maradékot pedig még soha, egész jól elműködgettem. Megismerkedtünk a családfával, hegymászó harmad-nagybátyám vetítést tartott a Himalája-expedícióról, vadásztunk kávét, ettünk nektarint viharos égbolt alatt, aztán hazahoztak minket autóval, és azóta főképp alvással, fokhagymával és kamillateával foglalkozom.