horgolás helyett

Csavargás közben egyébként fényképeztem; a fényképezőgép az én barátom, akkor is, ha ez épp sötétben használhatatlan (a másik sötétben jó volt, félhomályban használhatatlan - ez épp fordítva), egy géppel mindig lehet leplezni, ha semmihez sincs kedvem, unatkozom, és nem hoztam magammal a horgolásomat.



A szigetelők korra és nemre való tekintet nélkül késztetést éreznek rá, hogy amint fényképezőgépet látnak, beugorjanak elé, és pózolni kezdjenek. A vidám lányok vastag francia akcentussal azt is hozzátették, hogy "and now we ruined your picture", majd vihogva elszaladtak. Tündériek, komolyan.... Mások meg simán hülyék, exhibicionisták, vagy csak részegek (a piros ernyős Mary Poppins például majdnem egy nappal megelőzte az esőt).



A színes lapmionok mindig is tetszettek, bár nem ehhez a technikához tervezték őket. Körbenéztem a Hungarikum faluban, az egy fal vékony házak hazájában. Színes.



A néptáncosok épp lakodalmat játszottak; a vőlegény csapata a sátor sarkán kívül várta a jelenését, és talpig népviseletben vadul zúztak a Nagyszínpadról odahallatszó Fatboy Slimre. A bemutatót magyarul és angolul kommentálták, aztán a német turisták legnagyobb megrökönyödésére a lányt németül kérték ki a játékosok - nem akartam mondani nekik, hogy még szép, mit gondoltak, a németeken kívül van érdeklődő bármiféle magyar folklórműsorra? Nem értenek ezek semmihez.



Persze majd a Sziget végén minden kép felkerül a Picasára rendesen.