Álmomban zseniális ötletem támadt, de 1) annyira kézenfekvő, hogy kizárt dolog hogy nem valósította még meg senki 2) ha valóban és tényleg senki még nem, akkor is először kéne hozzá érteni technológiákhoz, aztán joghoz, és végül marketinghez. Így múlik el a világ dicsősége (vagy majd leguglizom, aztán keresek rá egy fejlesztő szakembert, aztán már csak szeneslapáttal kezelem a halmokban beáramló ezerdollárosokat).
Az egyik ujjamat lukasra rágtam ott, ahol a leggyakrabban ütöm a szóközt, és fáj. Azt hiszem, nagyon frusztrált lehettem. Mondjuk mostanában nem ért túl sok sikerélmény, ellenben folyamatosan csúfos kudarcot vallok a munkámmal, lassan már kezdem úgy érezni, hogy rossz fordító vagyok, és azt hiszem, a kiadónak néha lennének is olyan késztetései, hogy megverjenek egy összecsavart újsággal, mert még mindig nincs kész a görög útikönyv. (Viszont már közel készségszinten hazudok be bármilyen görög tulajdonnévre magyar átírást, csak arra kéne figyelnem, hogy legközelebb ne írjam le ösztönösen, hogy y=ü, akkor nosza Harrü Potter.)
Csütörtökön Drótsáska és Ügyvédje meghívtak minket sörözni mind, és adtak finom sört és finom sütit és finom szőlőt, és nagyon jó volt, de én úgy elálmosodtam a harmadik sör derekán, hogy utána egész úton hazafelé össze-vissza beszéltem (néha azért látszott útitársaim arcán a rémült döbbenet). Mostanában nem rólam kéne megmintázni az épelméjű kommunikáció szobrát.
Szeretnék egy hétre szabadságra menni a fejemből.
