A magyar nyelvben pillanatnyilag nincsenek rá szavak, hogy én most mennyire nyűgös és frusztrált vagyok. És épp nem vagyok különösebben nyelvújító hangulatban, úgyhogy csak nagyon, valamint nagyon-nagyon, és közben unom is magam. Úgy, ahogy vagyok. Különösen azt, ahogy vagyok.Persze ilyenkor kicsit jól esik, ha történnek jó dolgok, például volt Neil Gaiman dedikálás, és egyrészt láthattam élőben Neil Gaimant, aki teljesen úgy néz ki, mint a fényképeken, csak alacsonyabb és szélesebb a válla, és a kislányát is, aki sokkal-sokkal szebb, mint a fényképeken, és roppant aranyos kamaszkölyök, no meg Doug Jonest, aki nem tudom, hogy viszonyul a fényképeihez, mert fényképen még nem láttam, élőben viszont nagyon kedves és szelíd embernek tűnt. És ő maga a Faun a Labirintusból, amúgy. Szóval lett aláírt és alárajzolt könyvem, kettő is, és rengeteg ismerőssel találkoztam, sőt, utána még söröztünk és pennéztünk is (lemásoltam D. rendelését, de hát így jár, akinek jó ízlése van), hazafelé pedig sokan mentünk Óbudára, és az mindig jó, például nem alszom el az éjszakai buszon, hogy még három kört menjek. Igaz, ilyen még amúgy sem fordult elő velem.
Az olyanokkal viszont rendesen le lehet lombozni, amikor például blogügyileg leteremtenek, amiért nem tudom fejből minden magyar parasztblogok legelsőbbikének utolsó két bejegyzését, szóról szóra, (viszont a menyétajtókról mindent tudtam) és persze az sem valami vidám, ha egy szűk másfél órás baráti talákozón még messze ez a legizgalmasabb téma. Szóval... én is unalmas ember vagyok, de néha azt hiszem, hogy egyes ismerőseim már sportot űznek abból, hogy nekik még ennyire sincs életük. Pedig izé, hát nekem sincs sok.
Ma viszont sikerült a toronydarut túrórudinak, a space ships-t spice chips-nek olvasnom, és vagy éhes vagyok, vagy diszlexiás, vagy mind a kettő.
Utána pedig ültem, néztem a képernyőn egy június 21.-i blogbejegyzést valahol, és komolyan foglalkoztam a gondolattal, hogy én akkor most egy kicsit sírva fakadok. Pedig semmi érdekesről nem volt szó benne, csak eszembe jutott róla mindenféle, és nem véletlenül szeretnék ám feledékeny lenni én sem, de sajnos azt mindig csak a befizetendő számlákkal kapcsolatban sikerül megoldanom.
