És ma éjszaka végre nem cipeltem magammal a másfél liter jeget az ágyba, nem is baj, vasárnap éjjel már ahányszor megfordultam, orrba vagy szájon vágtam magam vele, igaz, valahogy a vasárnap éjjel amúgy is viharos volt, például mindkét lábammal úgy belerúgtam a virágállványba, a komódba és az ajtófélfába (ezek mind fordulási távon belül vannak), hogy csoda, hogy megúsztam lábujjtörés nélkül. Lábról szólva, pénteken aztán elbicegtem valahogy a nővéremhez, aztán hirtelen ötlettől vezérelve a család levonult, és igazi Crocs papucsokba fektette a tőkéjét, mert ugyan csúnyák, de kényelmesek, és tényleg. És gondoltam, hogy én most átveszem, ha már kényelmesek, bár csúnyák, mert a szandálom ugyan szép, de a spanyol inkvizíció kelléktárából érkezett, és akkor láttam, hogy mindkét talpa ketté van törve. Szóval nem mondanám, hogy csak a Szentlélek egyesítő ereje tartotta össze, mert annyira azért nem volt stabil konstrukció, épp csak az a csillogó antracit talpragasztmány fogta még egybe, és nem csoda, hogy abban nem lehetett már járni sem (pedig amikor reggel felvettem, esküszöm, még egy... izé, összesen két darabban voltak). Azóta viszont kiváló, bumfordi fekete papucsom van, és akkor is szeretem, ha nem szép (én sem vagyok szép, hátakkormeg), mert kényelmes és puha és jó.Szombaton a család felvonult az erdei házikóba, és bár ott is meleg volt, de volt árnyék, amiben hűsölhettünk, és víz, amivel lelocsolhattuk egymást, és természetesen ennivaló is, rengeteg. Nem aludtam fönn, mert nyűgös voltam és rosszul a melegtől, és hiányzott az ölelgetni való jegespalack, amivel utána éjszaka többször is arcon csaptam magam, ennek örömére. És vasárnap kilátogattunk a Duna-kanyarba, és a vágtázó habokban fürödtünk, valamint ittunk sört is, hogy jó legyen. beigazolódott az a tétel, hogy minden kenutúrázó keresztény gittegyletben van egy moslékranda fiatalember, aki másfél akkordos, gitáros danászással próbálja ellensúlyozni előnytelen külsejét, és ez itt már délben, a nyilvános strandon kezdte, és én elég hamar eljutottam arra a pontra, hogy fizettem volna neki, csak menjen innen. Délután pedig nagycsaládi nagyprogram, még torta is volt, és elvitelre hatalmas csokor szellőrózsa, bor, fűszertartó, csoki, no meg Harry Potter.
Azért hajnali háromnegyed négykor sikerült magam berugdosni az ágyba, hogy még aludjak három órát.
De Harry Potterrel jól lehet barátkozni, a földalattinál az újságárus például lelkemre kötötte, hogy amint elolvastam, nézzek be hozzá, és meséljem el, mert annyira kíváncsi. Mondtam neki, hogy az úgy nagyjából holnap reggel lesz, és teljesen belelkesedett. Egyébként úgy tűnik, hogy bár minden eddiginél kevesebb olyan rész fért a könyvbe, ahol a helyzet komolysága dacára is fuldokolva nevetek, fordulatosabb is, jobb is, mint a harmadik rész óta bármi! Accio broom , hogy álmaimhoz is hű legyek.
