Annyira meleg van, hogy tegnap ebédszünetben megszegtem azt a szokásomat, hogy kartonládáról áruló kisebbségiektől nem vásárolok, mert szinte biztos, hogy lopott holmi - de most kénytelen voltam beruházni egy áttört falegyezőbe, egyszerűen nem lehetett mást tennem. Idebenn persze rohadt hideg van, komolyan nem értem, hogy a légkondicionálót miért nem lehet mondjuk huszon-fokra beállítani, hogy például ne kelljen átöltöznöm ebédszünetre, vagy megfáznom munka közben, ez utóbbit már csont nélkül sikerült.Hétfőn megnéztük a Harry Potter filmet, és nekem tetszett. Ügyesnek találtam, ahogy átírták-tömörítették a könyvet, és bár persze szívesen megnéztem volna a kimaradt eseményeket is, Helyesek a kölykök, és az unokatestvéreim ismeretében elhiszem nekik a tizenhatot; Umbridge professzor viszont lehetett volna egy kicsit ocsmányabb, így persze nagyobb volt a kontraszt, de nem tudtam annyira szívből gyűlölni.
És akkor most a következő részben nem lesz Gary Oldman. Vigasztalhatatlan vagyok.
Aztán hazamentem, és olyan fáradt voltam, és annyira nem tudtam aludni, hogy terápiás célzattal magamba döntöttem azt a cseresznye-meggysört, ne árválkodjon már ott magában, és használt is, csak utána reggel nem tudtam felkelni. Bár ehhez inkább az elmúlt napok alváshiányának, mint a sörnek lehet köze.
Most szereztem amúgy fülhallgatódrót-hosszabbítót, de mivel a benti gépemen csak körülbelül a barlangrajzokkal kompatibilis MediaPlayer van, telepíteni bármit nincs jogosultságom, ezért kénytelen vagyok a myspace-en zenét hallgatni, ami érdekes, de inkább azért tökéletlen megoldás (tudom, rádiózhatnék is az neten, de egyelőre ez viccesebb). Legalább most végre ennyi, az országban eltöltött év után néhány magyar együttest is megismertem, a külföldiekről nem is szólva, valamint egy Living Colour videó láttán megállapítom, hogy soraikból tényleg Doug Wimbish az én egyetlen szerelmem, Corey Glover egyszerűen nem öregedett szépen.
