Pénteken már nagyon nyűgös voltam, aludtam is egyet délután, mint az ovisok, hogy este bírjam a kiképzést, bár tudom, az ovisok nem azért alszanak. Ennek ellenére elkéstünk mind a ketten, és én közben elkezdtem olvasni a Billie Morgan -t, ami egy könyv arról, hogy sosem akarok Bradfordba menni. Aztán A. is megérkezett, és bevonultunk mulatni a Helyszínre, ahol először degeszre ettük magunkat, aztán be kellett kicsit rúgnunk, hogy táncolni merjünk, de persze sikerült. És táncoltunk. Majd megvitattuk a jelenlévőket (hogy lassúznak ezek, egy ló átférne köztük), a férfiakat (ha ezeken múlna, kihalna az emberiség), és törékeny lelkünket (úgyis kitölti a szívemet a nagy üresség, nincs másnak helye - nem is a szívedbe kell beférnie - az ágyam viszont teli van plüssállatokkal), ahogy azt sok vörösbor, részemről whisky után szokták a nők.Később megmagyarázhatatlan okokból összeismerkedtem egy osztrák kölyökkel, azt hiszem, néha elfelejtem, hogy én igazából nem szeretek flörtölni, és ez ugyan perverz dolog és ráadásul nagy hiányosság egy nő jellemében, de hát ilyen vagyok. Az jobban zavar, hogy mennyire utálok takarítani. A kölyök ettől még hajnali négykor képes volt az Európai Unióról értekezni, mire A. kis híján elsírta magát, neki heti hatvan órában ez a dolga, és most mulatni akart. Úgyhogy inkább hazamentünk az utolsó éjszakai busszal, és a kelő nap fényében megint Billie Morgan -t olvastam, és még annyira sem akarok Bradfordba menni. Joolz Denby kiváló író, csak hát reálisan látja az angol ipari pusztulatot, és az ám azért sok az én rózsaszín csipkés lelkemnek.
Szombaton azért lelkiismeretesen kávéztam egyet az osztrák kölyökkel, ha már megismerkedtem vele, sőt, még várost nézni is elvittem, és nagyon barátian értekeztünk az Európai Unióról. Rengeteg érdekes felfedezést tettem arról, hogy az osztrákok hogy láthatják a világot, és ez érdekes - érdekes, hogy milyen különbségek és milyen hasonlóságok vannak a társadalmunk, a világlátásunk, és úgy általában, a lakótelepeink között. Például náluk minden lakótelep kötelezően gettó, nekem pedig azért az értelmes ismerőseim fele panelben lakik, és én is, ugye, tizedik emeletet nem vályogból vetnek. Azt sem tudtam, hogy náluk sokan éppúgy nem tették még túl magukat a monarchia felbomlásán, mint nálunk Trianonon, és hogy szerintük a franciák nem kifinomultak és művésziek, hanem gonosz, ellenséges nagyhatalom. Pedig azt hittem, hogy a francia kultúrfölényt még az angol ipari pusztulaton is elismerik.
Ennek megfelelően a huszadik púp nem alakult jól, de aztán nekiestem, és közben többször rajtaütésszerűen elaludtam (nem szórakoztat a goblin tájszólás, hát ez van), valamint befejeztem a Billie Morgan -t is. És végképp és száz kilométeres körzetébe sem, de legalább rájöttem, hogy a felét sem értettem volna a könyvnek, ha nem olvasok sajátos stílusban megalkotott blogokat és fórumbejegyzéseket, hasznos dolog ám az internet. Ha az ember az angol ipari pusztulatról akar olvasni.
De azért befejeztem a huszadik púpot, és még görögdinnyét is ettem, bár a termesztők láthatóan csak a nagycsaládosokra gondolnak, nem volt egy árva dinnye sem öt és fél kiló alatt. Azt pedig képtelenség egyedül megenni. Viszont akartam venni sört is, ha már egyszer kitaláltam, hogy van kedvenc söröm (Krusovice, az barnábbik fajta), de nem volt, mármint a boltban, azaz később kiderült, hogy de, volt, csak olyan mélyen egy polcon, hogy oda képtelenség lett volna bemászni. Különösen rövid, bő nyári ruhában. Úgyhogy végül Borsodi Bivalyt vettem és Bambira gondoltam közben (szerinte ez a legjobb magyar sör, és én már csak érzelmi alapon is hiszek neki), és egy üveg valami cseresznyés belga extraságot, mert megérdemlem (pedig nem is a L'Oreal palackozta, azt hiszem), és hogy majd ha a púp csúcsán állok és kitűztem a zászlót, legyen mivel megjutalmaznom magam.
Persze kiderült, hogy nem szeretem a gyümölcssöröket, ügyesen megjutalmaztam magam. Most ott áll egy szinte teli üveg Belle-Vue Kriek a hűtőmben, és nem látok rá esélyt, hogy elfogyna, hiszen egy csordára való Bivaly kérődzik mellette... Kezdem azt hinni, hogy nem vagyok ínyenc.
