Az evolúció ismét bebizonyította, hogy tökéletes zsákutca vagyok, a világ legpuhább gumicipője is képes feltörni a lábamat. Úgy tűnik, csak a képemen kellően vastag a bőr. Teljesen kiváló rajzötlet jutott az eszembe, csak azt hiszem, ki fogok vele csúszni az időből, és persze nem tudok rajzolni - egyrészt, mert minden mással is épp kicsúszom az időből, másrészt, mert emberek is lennének rajta, és az nem megy. Bár majd legfeljebb megfogadom Max tanácsát, és addig stilizálom, amíg már senkinek nem jut róla eszébe, hogy anatómiailag helytelen.A tudomány és technológia csodálatos világából származó múlt heti hírekről közben kiderült, hogy a föld alatti tó Darfurban feltehetően már évezredekkel ezelőtt kiszáradt - bár délebbre akadt víz, de azért már csak a puszta tényért is kár, egy Erie-tó méretű tó a föld alatt... bár így meg egy Erie-tó méretű lyuk van a föld alatt, és az is kellően izgalmas.
Amúgy mostanában D. hatására olvasgatom a The tale of Genji -t, angol verzióban, ha már úgy tudtam megszerezni - és remélem, hogy csak a nyelvi korlátok állnak közém és a történetben rejlő szépség közé, mert egyelőre minden kifinomultsága dacára sem tudom megkedvelni a csodálatosságos címszereplőt. De az is lehet, hogy csak a XI. századi Japán és a XXI. századi Európa közti kulturális különbségen nem tudok átlábalni. Azért még barátkozom vele.
