Eleinte úgy tűnt, hogy Mikulás engem kihagyott ám a szórásból, persze ez nem meglepő egy egyedüllakónál, legfeljebb valamelyik elgurult narancs bukkanhatott volna fel váratlanul a cipőmben (megestek már ennél cifrább dolgok is), igaz, sírtam volna, ha félálomban, rohanva beleugrok, és csupa ragacs lesz a zoknim. Pardon, harisnyám. De aztán ahogy épp a müzlimet kanalazgattam, csöngött a telefonom, hogy "szia, érkezett hozzám egy csomagod, azt mondja, valami junior ergéel van benne, majd pénteken odaadom" , ami azt jelenti, hogy megjöttek a pólóim (CD-nél nagyobb tárgyat nem rendelek az otthoni címemre, még elkeveredne)! Juhééé! Innentől kezdve heavy metal koncertekre csak ezt veszem fel, világoskék változatban, vagy netán ezt, rózsaszínben. Aztán legfeljebb megvernek. Két hét alatt végeztem a fogorvoslatokkal is, igaz, még úgy három napig pösze leszek, de majd nem most megyek akkor felvételizni óvónőnek és színművésznek sem. Vicces volt, tegnap végül még csodálatosan finom házi szilvapálinkát is kaptam, és ugye az jó; de ehhez most sokat kellene magyaráznom, és egy darab eszem sicsen.
Terveztem, hogy mostantól majd igyekszem gyakrabban írni és értelmesebbeket, de aztán rájöttem, hogy erre matematikai esély sincsen. Úgy istenigazában nincs például miről. Nem akarom leírni az álmaimat, bár sokan vannak és általában elég érdekesek (ott volt például az, amikor csiga voltam), de annyira azért mégsem izgalmasak, hogy a megfogalmazásukkal is vesződjek. Ahhoz pedig, hogy csak úgy általában értelmesebbeket írjak, sajnos értelmesebbnek kellene lennem, és egyelőre ez valószínűtlen fejlemény.
De idebenn is hozott a Mikulás, méghozzá marcipános szaloncukrot, hogy nekünk mind jó legyen!
