Panaszkodom itt, hogy nincs miről írnom, aztán rögtön egy csomó írnivaló támad. Hé, akkor ezúton szeretnék panaszkodni arról is, hogy még nem találkoztam az Igaz Szerelemmel, pedig milyen jól jönne így karácsonyra! Előre is köszönöm. És persze ha találnék egymillió forintot az utcán, csak úgy. Az is elférne az éves költségvetésemben.Szóval Mételyt meggyűrűzte Búvárzenekar, és hogy Srakkert idézzem, "nem engedte el utána, mint az ornitológusok" , azaz a szerepjátékos belterjben a nyári esküvő-dömping után megint lesz mire várni - az esküvői várólistára most már Bodzilla és a Szőke Herceg, Minden Rénszarvasok Ura és Szíve Hölgye után Métely és Búvárzenekar is hivatalosan feliratkozott.
És akkor még a többi, 2007-ben várható esküvőt nem is soroltam fel. Aggasztó. Még ha csak a felére hívnak meg, akkor is fárasztó lesz ennyiszer berúgnom egy röpke évben.
Tegnap leküzdhetetlen késztetést éreztem arra, hogy blackmetal karácsonyi jelenetet rajzoljak, ez ugyan veszélyes, és nem is olyan vicces, de legalább egy éve nem rajzoltam már ilyesmit. Lehet, hogy egyszer még Ventrue Vili is újraéled, bár azt azért hozzátenném, hogy igen, tisztában vagyok vele, hogy ő sem mindig a minőségi humort képviselte (hé, én sem lehetek tökéletes, még annyira sem, hogy minden Vampire: The Masquerade témájú kis viccesem valóban vicces legyen), és amúgy a mennyiségit sem, ahhoz túlságosan is lusta voltam. Szóval kiskarácsony, nagykarácsony.Reggel pedig olyan zombi voltam (igaz, az nem blackmetal, de azért épp elég gonosz dolog), hogy már a véletlenszerűen felhördülő Metallica-ban is azt hallottam, hogy "struggle within - you seal your own coffee" , és lássuk be, azért igen súlyos koffeinhiányos tünetre utal, ha az ember már a kávéját szeretné leszögezni a koporsója helyett. Bár persze az is lehet, hogy csak némi életösztön, ellenben a gótikus halálvággyal. Még nem tudom. Annyira még a harmadik kávé után sem ébredtem fel.
Viszont a nővérem küldött nekem ebédet, mert ő már csak ilyen rendes - persze lehet, hogy ma kivételesen kimegyek enni a többiekkel, ha már be vagyok fizetve (az elmúlt napokban a fognyavalyák miatt kissé hanyagoltam a menzát), és a finom hazait csak este eszem meg! Jó nekem. Nekem jó. De tényleg.
A levelesládámban fantasztikus e-mail várt, nagyjából arról, hogy egyszer 2003 áprilisában találkoztunk az éjszakai buszra várva, és megbeszéltük, hogy mind a ketten gyűjtjük az angol-magyar homonímákat, és hogy lennék olyan kedves, hogy átküldöm a gyűjteményemet? Most, hogy így szóbakerült a dolog, dereng... De az ég szerelmére !!! Az három és fél éve volt! Éjszakai buszra amúgy is sörözés után szokott várni az ember, vagy holt fáradtan! Honnan jutott az eszébe a kósza e-mail feladójának, hogy akkor, régen, és épp angol-magyar homonímákról beszélgettünk? És miért épp most? Ufójelenség, kérem szépen.
Ezen kívül rengeteg munkát is kaptam, úgyhogy most megyek, és beleásom magamat a hasonló nevű kozmetikai árucikkek megjelenésének összehasonlításába és az ebből származó esetleges kockázatok elemzésébe.
