Nem tudom, mi történt a ruhatárammal, de mostanában mindegyik öltözékemnek önálló hangeffektje van. A hétfői szoknyám úgy csapkodott, mint vitorlavászon a viharban (ahhoz képest, hogy vastag fekete bársony volt; néha én is meggótulhatok), a keddi, egy vékonyabb, kordbársony darab, suhogott, mint a szélfútta fák, és a mai, egy vékony, hosszú, fekete köntös, vékony, hosszú, sötétkék ruhával... mintha kavicson futnék a szakadó esőben. Kész. Még szerencse, hogy nem kell csendben osonnom. De esküszöm, ha legközelebb gótikus horrort írok (mondhatni, legelőször életemben), lesz egy szereplő, akinek hosszú, gyászfekete ruhája a sírkövek közt zokogó szél hangján susog (és természetesen éjsötét folyondárként öleli körbe hősnőnk karcsú derekát, ugye).A hét másik jellegzetessége, hogy eddig még minden nap végigöntöttem legalább egy pohár ásványvizet az asztalomon, bár ma legalább a billentyűzetbe nem jutott belőle.
Még a jó múltkor olvastam, hogy Magyarország benne van abban a harminc országos klubban, akiknek lehetne atomfegyverük (hja, atomunk van, meg reaktorunk is, azt tudom). Javasolnám, hogy a kísérleti robbantásokat a Moszkva téren, a Nyugatinál vagy a Blahán legyenek szívesek megejteni, csak használnának vele a világnak, de tényleg. Persze én is szoktam arrafelé járni, de ha egy sugárfertőzött nyúl az ára annak, hogy megtisztítsuk a Földet ezen förtelmes kelések bármelyikétől, ám legyen.
A tömegközlekedés pszichológiai hatásai, első fejezet.
És ilyenkor, karácsony előtt, mindez mennyivel rosszabb; és most, hogy a hideg miatt lehúzódtak a hajléktalanok a hegyekből (ez nem vicc, de határozottan állítom, hogy tény, tény, tény), mindez mennyivel rosszabb. Tömeg van, büdös, és mindenhol csüncsiket próbálnak rásózni az ártatlan járókelőkre.
És a tetejébe a Vörösmarty téri karácsonyi városban nem lehet műanyag pohárban, elvitelre kapni a forralt bort, csak kerámiabögrében. Hogy élvezze az ember az így ünnepi forgatagot...? Rémes!
Más... Már régóta tervezem, hogy két új rovatot is bevezetek a blogba, de egyelőre még egyikről sincs különösebben túl sok elképzelésem - azaz a témákról van (az élet bizarr, és hogyan legyünk boldogok), de hogy nézzenek ki? Ugyanígy? De az nem jó. Máshogy? Az még kevésbé jó. És különben is, hogy máshogy? És minek máshogy? És miért tettem egy halványkék zoknit a pénztárcámba???
Tényleg, miért tettem egy halványkék zoknit a pénztárcámba?
