Pénteken aztán volt szokásos, éves endless.hu sörözés, rengeteg ismerőssel, sörrel és forralt borral. Vadonatúj pólómban én voltam a parti sztárja, vagy nem egészen; mindenesetre többen kiolvasták a hátamat, és bár az érdem nem az enyém, hanem Rich Burlew-é, azért lelkesen söpörtem be az elismerő kacajokat.Kaptunk kiváló endless.hu noteszeket, mert jók voltunk, és megtudhattuk, hogy miféle szörnyű nagy titkok és (át)változások készülnek az oldalon. A húsvéti különszám terveihez az asztaltársaság több tagja is gyengének bizonyult; szerencsétlen áldozatok habzó szájjal estek be az asztal alá, amikor meghallották, hogy ehhez illő lenne a szerkesztőség tagjait, különösen ugye a férfiembereket, Playboy nyuszi egyenruhában fényképezni. Vagy legalább fotó-összevágni.
Hazafelé Brainoiz és D. megvárták velem az éjszakai 960-ast (no igen; ez olyan túlbiztosítás-féleség, hogy kiírom, hogy éjszakai 960-as, amikor a kilencszázas buszok Budapesten manapság mind éjszakaiak, sőt, az éjszakaiak mind kilencszázasok, és mondtam is Brainoiznak, hogy ez azért van, hogy az én drága édesanyám is értse, mit írok - erre Brainoiz találóan megkérdezte, hogy "miért, és azt érti, amikor zenékről írsz?" , és rá kellett jönnöm, hogy lám, azonnal észrevett valamit, amit én mióta nem. Rövid gondolkodás után arra jutottam, hogy anyukám az "és akkor ez a Primordial úgy viszonyul ahhoz az ír kocsmadalhoz, hogy mindegyikben szerepelnek részeges, verekedős írek" típusú részeket talán inkább átugroja, legalábbis remélem), és ez hősies volt és rendes, különösen, mert D. már a buszon kapaszkodva elaludt két megálló között. A 960-ason már én is.
Szombaton rohangáltam, fel és alá, és vettem mindenféléket, leginkább sok Arrabiata szószt. Elvégre az Étel Csíp. Grafikuslánnyal teázás és vad bulizás volt betervezve, de megfázott, így csak csendes és visszafogott beteglátogatás lett a vége; igaz, legalább a tea stimmelt. Azért valami vadság mégis kellett; a ház ragadozója, Éjfél cica indulás előtt gyorsan lepisilte a cipőfűzőmet, és vad rock'n'roll életérzésként, selyemsállal a nyakamban bakancsot moshattam egy idegen mosogató fölött.
A szombat esti láz követlező állomásaképp egyszerre ünnepelhettük Drótsáska születésnapját, és hogy Misztika kiásta magát az albérlet- és életmódváltás sűrű kupacai alól; én épp lekéstem utóbbi vicces ajándékátadási ceremóniáját előbbinek, de sebaj. Két sörrel később el is ballagtam hazafelé, bár induláskor még megtámadtak engem olyasmivel, hogy miért is nem tudom én azt, hogy Laokoón kinek volt a főpapja, és ezen elkeseredtem rendesen, mert tényleg, miért is nem tudom? Amikor szinte világéletemben tudtam. Az éjszakai 923-asnak kivételesen nem volt 960-as csatlakozása, és álltam a buszmegállóban, éjjel kettőkor, pocsék kedvem volt, és általános sírhatnékom, hogy ó jaj, a világ dicsősége, és már azt sem tudom, hogy Iphigeneia Auliszban vagy épp merre (szerencsére ebbe nem kérdeztek bele, és kibújtam alóla egy "arra valamerre a keleti barbároknál" -al, de én azért tudtam, hogy nem tudom), pedig ha valaki, hát én szeretem Euripidész műveit. És hogy ó jaj, a világ dicsősége, de most sokkal jobban aggaszt, hogy a BKV alkalmatlansága miatt nekem még fél órát kell itt állnom a hidegben. Mire hazaértem, már sírva röhögtem, hogy az élet milyen szánalmasan bizarr.
Másnap pedig kialvatlanul hajtogathattam a vaníliás kifliket, szám szerint hat tepsire valót. Mondhatni, bearanyozta az aranyvasárnapot; persze legalább finom lett a végeredmény, és gyömöszölhettem közben kicsi, fehér kutyát is.
