Jelen két felső egyesemmel különösen veszedelmes szörnynek érezhetem magam, és kedd estig senki se várja el tőlem, hogy teli szájjal hahotázzak. Persze a különösen veszedelmes szörny-lét mégsem az igazi így, hogy nem tudok nyers húscafatokat leszaggatni még vergődő áldozatom csontjáról, mely nevezett csontot utána könnyedén kettéharapom, ugye, és démoni kacajjal kiiszom belőle a habzó, forró velőt, majd a kissé sűrű koktélt leöblítem egy kis artériás vérrel.Szerdán már esetleg, bár akkorra az illő szörny-külsőm szűnik meg - remélhetőleg. Igaz, a gyakorlat azt támasztja alá, hogy már most is gond nélkül tudok harapni, de azért eszembe jutott, hogy hé, nekem van egy botmixer szerű alkalmazásom! Nemsokára érdekes zöld trutyim is volt, az arcomon és a hajamon főképp; paprikát mégsem olyan könnyű turmixolni, különösen, ha közben kíváncsian megbillentem a keverőtálat.
A fogorvosi tortúra után elmentem vásárolni, akkor valahogy még nem voltam benne biztos, hogy amúgy elbánnék a gyümölcsjoghurtnál ellenálóbb táplálékokkal, és szokás szerint kifogytam a gyümölcsjoghurtból, szóval. Azért vettem azt is. Aztán sajnos sikerült elsétálnom az akciós DVD-k mellett, és ott bizony elveszítettem a maradék józan eszemet. 599,- forintért Vuk ? Rosencrantz és Guildenstern halott ? Erik, a viking (fontos történelmi dokumentumfilm, amiből megtudható, hogy Harald Tryggvason gyakorta volt tengeribeteg; róla csak annyit, hogy boszorkány édesanyja mellett is igen derék ónorvég királlyá nőtte ki magát, egyes például híveit azzal térítette keresztény hitre, hogy tovább bírta a víz alatt, mint ők, márpedig ez ott és akkor minden teológiai érvelésnél többet ért) ...? Meseautó ? És más, két háború közti, romantikus vígjátékok? És még Szaffi és A hercegnő és a kobold és Vili, a Veréb ? Szóval kerek egy tucat DVD-t rendezhettem a gyümölcsjoghurtok tetejére, talán mentségemre szolgál, hogy eddig azt hiszem, kettő darab DVD-m volt, egy Life of Agony és egy Primordial, azok is főképp azért, mert adták a hanghordozóhoz, elválaszthatatlanul (de mostanra már szereztem kodeket, és ha kialudtam magam, telepíteni is fogom, és akkor megnézem mindet - haha, látni fogom Keitht, a csúnya törpét, és a Primordial pólós kölyköt is, bár félek, hogy el fogom sírni magam a standard koncertfelfestése láttán), szóval volt hová bővítenem a gyűjteményemet.
A múltkor egyébként az történt velem, hogy a villamoson alfába süppedve hallgattam Primordialt, és egyszer csak rájöttem, hogy de hát minden szavát tisztán értem, és hé, nocsak, igaza van ! Az idő tényleg nem gyógyír (vagy csak annyira, amennyire az Alzheimer kór annak számít; persze a feledés igen jótékony tud lenni, de az írek inkább csak szenvedtek vele, például azóta sincs anyanyelvük)! Aztán beértem a munkahelyemre, és a biztonság kedvéért rákerestem a szövegre, és egymás után húsz helyen láttam, hogy az nem is time , hanem tune , aminek ugyan semmi értelme a szövegben, és hallhatóan nem is azt kiabálja ottan a derék Nem (képes így aláírni dolgokat; pedig írül szerintem nem így tagadnak, és amúgy is, mit; bár azt hiszem, már csak azért is, és mindent tagad, mert az olyan metál) - de mégis leírták valahonnan, úgyhogy nyilván én vagyok süket és ostoba. Pedig milyen kínos, hogy már megint valami olyat hallok félre, ami az én "olvasatomban" tetszik, amúgy pedig... mi van? Halló?! Héé! Föld hívja dalszöveget! Mi az, hogy a dallam nem gyógyír semmire?
Végül itthon előszedtem a borítót, és kiderült, hogy úgy volt ám, ahogy gondoltam, a szépen kalligrafált im -et a sok okos begépelő ügyesen un -nak olvasta (hm, Crowe ismeretlen, külhoni rajongói lehettek), és tényleg egyetértünk a kölyökkel, az idő nem gyógyít lófaszt sem, bár ő - nyilván csak a szótag szám kedvéért - a káromkodást lehagyta a sommás megállapítás közepéről.
Most erre a Media Player véletlenszerűen egy kiváló ír nótát kevert be, kiderül belőle, hogy ivás és verekedés közben az Iszunk és verekszünk című "dublini altatót" kell énekelni, és hirtelen erőteljes nosztalgia tört rám, hogy ó, amikor életemben először ír kocsmában voltam, és az a sok derék, részeg, látványosan agresszív ír, akik ugyan nem verekedtek, de ezt a részét is két adag ivással töltötték ki.
Hm, jut eszembe, a vágyott jagermeistert már szerda este megvettem. Mmmm, nem is rossz ötlet!
