Az úgy kezdődött, hogy kedden felébredtem fél hatkor, és egy ideig csak feküdtem, és néztem a plafont, és élveztem, hogy olyan jó puha és meleg a paplan. Nem éreztem magam álmosnak, de tudtam, hogy ez bizonyára csak tévedés; és az is volt, mert utána hét órakor alig tudtam kivonszolni magam az ágyból. És le is forráztam a teafilter helyett a kezemet. És fájt.Álmomban maga a Zord Vadon szelleme vallott nekem szerelmet (birtoka valóban zord volt és vadon, még a szélén is vándorló fák voltak, és hatalmas, vérszomjas medvék), ezek után némileg illúzióromboló az átlagos budapesti felhozatallal találkozni. De hát elkerülhetetlen, elvégre az ilyen bérből és fizetésből élő népeknek bizony át kell vágniuk a városon munkába menet. Aztán pedig úgyszintén jövet.
Igaz, az a jövet azért csak nem volt olyan egyszerű, közbeékelődött egy lazának ígért sörözés; persze minden volt, csak laza nem. Sörözés annál inkább. Sőt, akadt ott becherovka és szamócapálinka is (kell valahonnan szerezni, annyira tökéletes volt már az illata is!), és hosszas, feloldatlan viták, tegyük hozá, én sem voltam már végig olyan állapodtabn, hogy akár a saját cipőfűzőmet gond nélkül feloldjam (esetleg kis sósavval, de olyat nem önt a lábára az ember). Csúf másnap követte, a térdemet is megrándítottam, azóta le vagyok sántulva, rettenetesen. Igaz, éjszakára bekentem vastagon rozmaringkrémmel, majd az apróra vágott hagymát kis olajon megfuttattam, és... nem, az egy másik rovat. Szóval a lábrándítás után még rengeteg minden következett, például az említett, csúf másnap.
Megspékelve egy céges koccintással. A vidám, közösségi zsivajtól olyan fejfájásom lett, hogy a végén halkan vinnyogva próbáltam elbújni a neonlámpák és a monitorok vibráló fénye elől, leginkább az asztal alá. Azért persze elvonultam mackót szerezni (első ránézésre látszott rajta, hogy Emíliának hívják, és Millinek becézik; igazi, kézzel varrott játékmedve, és a minőségi tesztelést az alkotóművész igazi kisgyermeke végezte), egyszersmind hat év virtuális ismeretség után végre személyesen is találkozhattam Hrammal, ha már az ő felesége varrta Millit. Ennek örömére beültünk egy HC kocsmába sörözni, a sörtől a népi hagyományoknak megfelelően azonnal elmúlt a másnaposságom és a fejfájásom (bár továbbra is sánta maradtam), és rájöttem, hogy bizony, bizony, jó a Sick of it All, de a hangszórókból lágyan alázsongó Agnostic Front is tetszik. A végén még igazi NYHC rajongó leszek.Otthon azonnal beájultam az ágyba, aztán fél kilenckor a telefonnal a kezemben arra ébredtem, hogy épp a breton keltákról magyarázok, és arról, hogy Bretagne és Britannia között valóban szoros kapcsolat volt, nem hiába hívták Bretagne-t sokáig és sok helyütt "Lesser Britain" -nek. Aztán gyorsan szóltam, hogy ha összefüggéstelenségeket mondanák, az azért van, mert csak most ébredtem fel, és egy idő után arra is rájöttem, hogy kivel beszélek (mert amikor felvettem a telefont, én még tényleg teljesen aludtam), valamint felvilágosítottam, hogy a wales-iek épp úgy el akarnak szakadni Angliától, mint az írek és a skótok, de az olyan régen volt, hogy én ilyesmiről tanultam, hogy a részletekben már nem vagyok biztos. Annyi azért derengett, hogy Plaid Cymru (magyarul: például itt), és hogy nem valami Cardiffban szőtt takarót fed a kifejezés, meg Skót Nemzeti Párt, de ez olyan hosszú és bonyolult kifejezés volt, hogy össze is kevertem valami ulsteri paramilitánsokkal. Így jár, aki álmomból riaszt olyan kérdésekkel, hogy "akkor most mondd csak, mi is volt azokkal a bretagne-i keltákkal?" , emlékezzünk meg sorsáról szívünkben, és ne lepődjünk meg, hogy a csokinyulak abszolút kiszámíthatatlan időpontokban alszanak.
A korai kelés rettenetét csak azzal tudtam enyhíteni, hogy zoknihajkurászás közben trágár Mikulás-ének átiratokat rögtönöztem, magam is meglepődtem, milyen kreatív káromkodáscsokrokat lehet a legártatlanabb Télapó itt van -okba csempészni (T. Lapó; igen, csak azért, hogy rossz legyen). Idebenn a tegnapi dorbézolás maradványképp ordenáré kocsmaszag fogadott, üres borosflaskák, és valaki belehamuzott a karácsonyi fahéjas gyertyába, hogy szakadna le a keze az ilyennek, amikor épp egy szakadék szélén lóg .
Ma legalább nem én vagyok másnapos.
