Álmos vagyok, és hideg lett, nagyon hideg, márpedig azt én gyűlölöm. Van, aki szereti. Menjen, és lajkon Grönlandon. Helyettem is. Azt hiszem, elő kell szednem a vastagabbik télikabátomat, és lényegesen több aprót kell majd félretennem a forró csokira is.Elég izgalmas dolgok történtek, például pénteken örök életünkre kitiltottak minket a Darkness nevű műintézményből, mert aljas mód volt pofánk észrevenni és szóvátenni, hogy a számla jó három-négyezer forinttal hosszabb a kelleténél. Ezt természetesen nem a társaságban lévő férfiaknak jelezték, hanem az egyik lányt intették le a mosdó előtt, és vele kezdtek el balhézni. Korrekt hely.
Hazafelé aztán végképp elkapott minket valami átok, Drótsáska taxijára vagy egy órát kellett várni, aztán a BKV úgy döntött, hogy kihagy két egymást követő éjszakai 901-est is. Ennek örömére csendes kulturális sokkot kaphattam a megállóban várakozóktól, valami trendi-diszkó típusú szórakozóhelyre igyekezhettek, és döbbenetesek voltak. Különösen a laza negyvenesnek tűnő, ordenáré kurvákból (tényleg nem lehet mást írni) álló társaság, ordítottak, mint a sakál, üvegből vedelték az olcsó pezsgőt, és az egyikük huszonötödik születésnapját ünnepelték éppen.
Szombaton aztán Búvárzenekaréknál ittunk, főleg sört, sokan voltunk, és sok mindenki, akit rég nem láttam. Én elfoglaltam egy egész fotelt egymagam, ez önző, de roppant kényelmes pozíció volt, a többiek pedig egymás hegyén-hátán hevertek. Megváltottuk a világot, feltehetően, bár én csak arra emlékszem, hogy gyerekekről és esküvőkről beszéltünk, már csak azért is, mert rengeteg frissen eljegyzett volt jelen (a házigazdák és Kötéltáncos), a rengeteg távolmaradt frissengyűrűzöttről pedig csak pletykáltunk (és képzeld, egy napon lesz mindkét esküvő, más városban, és jaj - igen, sajnos ilyen dilemmáim pont nekem vannak).
Befejeztem a Jonathan Strange & Mr. Norrell -t is, rettentően tetszett, és most látom, hogy megjelent magyarul is, A Hollókirály címen (mielőtt bárki felháborodna a címén, szerintem érthető, hogy valami, a magyar olvasó számára is könnyebben felfogható hangsort akartak ráaggatni; és az sem baj, hogy épp ezt sikerült). Fantasy- és Jane Austen rajongóknak kötelező, bár a fordításról nem tudok nyilatkozni (a mutatóba feltett szöveg alapján nem jutottak el odáig, hogy a varázslót ne mágusnak fordítsák, de lehet, hogy ez csak az én kicsinyességemnek fáj), azért remélem, nem gyilkolja meg a könyvet...!) Most pedig majd elkezdem a könyvhöz lazán kapcsolódó novella-mesefüzért, a The Ladies of Grace Adieu -t, és megnézzük, hogy is volt az, amikor John Uskglass (azaz a Hollókirály) és a cumbriai szénégető...
