Retek időhöz retek hangulat jár, és nem is tudom, hogy a fejem a közelgő vihartól fáj, vagy attól a négy-öt harmatgyenge fröccstől, amit tegnap ittam. A nap a klasszikus, szenes vasalóról végre gőzölősre váltott, foszlósan gomolygó felhőkkel akar megfojtani, de még ez is jobb, mint amikor csak perzselt, és remélem, holnapra tényleg megjön a hidegfront, különben mind meghalunk, de tényleg.
Egyik éjjel arra riadtam, hogy a szoba közepén állok, és egy pohár vizet öntök végig a hátamon, aztán arra gondolok, hogy hát ez nem volt jó ötlet, de annyi erőm már nincs, hogy lehámozzam magamról a csuromvíz pizsamát, és most garantáltan tüdőgyulladást kapok. Aztán borultam is vissza az ágyba. A hőségre jellemző, hogy reggelre az ágyam és a takaróm már száraz volt, és a pizsamám is csak annyira nedves, amennyire ilyenkor minden éjjel átizzadom. De kell a pizsama, mert legalább nem ragadok össze saját magammal (az arcomról néha így is erővel kell lefeszegetnem az alkarom, ha úgy fordulok), meg amikor egyik éjjel félálomban mégis lerángattam magamról, rögtön összecsíptek a szúnyogok minden olyan helyen, ahol hagyományosan nem szoktak.
Az elmúlt kétszáz év leghidegebb nyara, hát persze. Ahhoz most kéne esnie hirtelen úgy másfél méter hónak, hogy ezt a hetet kiegyenlítse.
