Szóval múlt héten néha még életem is volt, családi meg társas, volt itthon anyukám, és szokás szerint nagyokat ettünk (és ittunk is), és találkoztam barátokkal is, és szokás szerint sok kávét ittunk (és teát is). Megbeszéltük az élet kisebb és nagyobb dolgait, és olyan hihetetlen tudásszikrákkal lettem gazdagabb, mint például hogy Franciaországban tíz év fölött nem lehet gyermekmenüt kérni az éttermekben, akkor sem, ha valaki nem éhes egy teljes felnőtt étkezés terjedelmében, Magyarországon ellenben nincs literes ásványvíz az éttermekben, csak személyenként, kisüvegben, valamint Chris Cornell kiszállt az Audioslave-ből, és ez utóbbi már tényleg dráma, vagy esetleg tragédia (és sajnos, sajnos, sajnos igaz).Mostanában női magazinból ellesett gondolatformáló mindenféléket csinálok, majd ha befejeztem, beszámolok az eredményről és a módszerről is, nem mintha. Nem mintha olyan igazán érdekes lenne, és az újszerűsége, hah, hát az egy pár lyukas zokniéval vetekedik, de most úgy éreztem, hogy igazából ráfér már a gondolataimra, hogy kicsit átformáljam őket... És például kiváló sminkötletet leltem bennük, és ma ki is próbáltam, és szerintem gyönyörű. Akárcsak jómagam. Le is fényképeztem minket (smink+én) reggel, és szép lett, szinte egészen.
Még nem sikerült megfejtenem, hogy az elmúlt másfél-két évben miért csak fákat és a gyökerükön lakó vízihullákat (na jó, tündéreket) rajzolok, de a tendencia továbbra is fennáll - nem aggaszt, de azért érdekelne. A mostani készlet egészen gyönyörűnek ígérkezik, nagyjából a felénél tarthatok, azaz még fél év, és kész is lesz; de akkor újszerűen ugyanazt mutatom majd, mint eddig mindig, színes és fekete-fehér fákat és a gyökerükön lógó víziholtakat (+1 sárkány, grátisz). Már alig várom. Már csak száznyolcvanat kell aludni addig, ha tudom tartani ezt a kiváló tempót.
Múlt héten valahogy becsúszott nyugdíjas este is, elvben a szinglikkel találkoztam, de mindenki olyan álmos volt, hogy fél kilenckor már el is indult haza (bár előtte kaptam Spirit the Earth Aflame -et, és az igazi Primordial, bizony, és nekem jó, bizony); engem viszont közben riasztott Grafikuslány, hogy ifjú black metalosokkal és egyéb okkulatokkal isznak, de mire odaértem, már csak tömény szicíliai édességeket majszoltak, az ifjú okkulatok helyett főképp idős szicíliaiakkal. A helyzet inkább volt bizarr és szomorkás, mint mulatságos, bár korai menekvésem után hazafelé egész jól elbeszélgettem az ifjú black metalossal (aki, mint kiderült, csak egyedül és egyes számban volt jelen, mint black metal isten), és bár közben egyszer összekevertem a kultikus fatemplom-gyújtogatókat néhány nemgyújtogatóval, általában tudtam, mikor kell bölcsen hümmögnöm, hogy úgy tűnjön, mintha vágnám. Pedig nem. Nem is sejtettem. De végre rengeteg mindent megértettem a black metalosok észjárásával kapcsolatban, és ez egy kicsit el is szomorított, mert amióta értem, azóta már nem tudok haragudni, hogy így látják a világot, elfogadni viszont még mindig nem vagyok képes, persze, nem mintha bárki kérte volna.
Úgy tűnik, hogy J. barátnémmal utazunk, meglátogatjuk D.-t, már csak jegyeket kellene foglalni, és persze szállást sem ártana. Egyelőre reménykedek, hogy még két sörözést is nyélbe tudunk ütni közben, félig-meddig idegen írekkel (az egyikük kedvenc mocskos szájú fórumlakóm lenne, és ah! Bambi! Látni akarom azt az embert), mert hát nekik is van életük, benne a "sör idegen balkániakkal" -tól eltérő programokkal, de még reménykedek, hátha (elvégre a másikra még legkedvencebb fórumlakómnál is kíváncsibb vagyok), hátha-hátha-hátha. Az útiterv Írország-Skócia-Luxemburg (nincs közvetlen járat a skótokhoz, egyik repterükre sem, pedig tartanak vagy hármat), úgyhogy D.-n kívül még Mac Thought Crime-ot is megnézzük, sőt, meg is szálljuk egy teljes napra.
És iszunk vele is sört. A sör központi úticél. A sör már csak olyan.
