Tegnap még annyi mondanivalóm volt, de semmi időm, mára pedig az összes gondolat kifolyt az agyamból. Majd megnézem alaposbban a párnahuzatot, hátha felkenődtek rá (nem árt vigyázni, ha ezek visszamásznak a fejembe, ott aztán csúnya rémálmodások lesznek). Fáradt vagyok. És rendetlenség van odahaza. Eposzi méretű. A szokásosnál is rosszabb.Tegnap találkoztam az én fonológus barátnémmal, és nosztalgiáztunk. És még tíz napig folyamatosan kicsit ideges leszek, de ez hosszú történet, és leginkább kedvem nincs elmondani (és időm és agyam sem). Pedig legalább unalmas is, a tetejébe. És főleg nyavalygás van benne, meg egy nyúl, aki - mily meglepő - leginkább hülye.
Este jön az én anyukám, haza, bizony, bár én már csak holnap találkozom vele. Azt hiszem, ez a hétvége sem a fogyókúra jegyében telik majd el... Megyünk a nagyszüleimhez is, úgy ám! Enni fogunk. És inni.
