Ááááá... sőt. Ííííííííí. Nincs ugyan semmi különösebb baj, csak egy kicsit sikíthatnékom van, azt hiszem, már nagyon leszakadt rám, hogy menni kell, vagy legalábbis nem itt ülni egy helyben. És fáj a fejem, és épp rádiót hallgatunk idebenn, és az utca népe nagy ostobaságokat asszociál arról, hogy Nagy-Britannia . Mert miért is asszociálna okosakat.Ó, tényleg, ha már a szigetek, akkor azzal a tévhittel ugye másokat is leszámoltattam, hogy az írek ilyen vallásos népek lennének? Rémes, mert mi még egyetemen is mindig azt hallottuk, hogy az írek, bizony, azok nagy katolikusok, igen, és bárkinek nekimennek a vallásukért - közben pedig nekem igencsak az a benyomásom, hogy körülbelül és legfeljebb annyira veszik komolyan a templomosdit, mint mondjuk a magyar utca népe. De még az egyetemen is komoly arccal hallgattuk, és ez azért utólag elég sok más komoly arccal hallgatott fontos okosságot is más megvilágításba helyez (nem, az optimalitás-elméletet nem, az olyan tetszetős volt, csak azóta megbukott, mert a ruhavásárlásra éppúgy lehetett alkalmazni, mint a fonológiára, és az olyan rendszert nem szereti senki sem).
Ma egyébként sok érdekes dolgot találtam az interneten, köztük teljesen szokatlan módon aktuális politikai nyavalyt is; nem is tűnt volna fel, hogy állítólag egymillió ázsiait akarunk importálni, ha szombaton nem jártunk volna épp egy igen jó kínai étteremben, és ott nem panaszolta volna el az üzletvezető néni (aki azért zárt minket a szívébe, mert mind a négyen teát ittunk, és ráadásul cukor nélkül, lelkendezve), hogy mostanra szerinte talán ha tizenöt-húszezer kínai maradt Magyarországon, pedig nemrég még majdnem ötvenezren voltak. De itt még ők sem tudnak megélni. A dolog apropója egyébként az volt, hogy épp aznap este léptünk át a kínai újévbe (a Tűz Disznóé, személyesen), és anyukám megkérdezte, hogy Budapesten lesznek-e ünnepségek, mint ahogy Párizsban és mindenhol máshol. De nem, mert aki tudott, az vagy visszament Kínába, vagy Romániában és Bulgáriában keres új szerencsét.
Aztán szembesültem azzal, hogy az apai nagymamám idősebb Edith Piafnál, már ha Edith Piaf még élne. A nagymamám nemsokára kilencvenkét éves lesz, és a múltkor elmagyarázta nekünk, hogy az egyik unokatestvérünk valami internetes munkát kapott, és mi is az az internet.
Azon is meglepődtem, hogy az általam csak a steam-punk klasszikus A Gépezet -ből ismert Ada Lovelace valóban olyan jelentős előfutára volt a számítógépeknek, mint a könyvben; sőt, talán még annál is inkább. Műveletlen vagyok, hiába...
Ezen kívül ókori ásatásokról és magyarországi várakról tájékozódtam, és komolyan elgondolkoztam rajta, hogy nekem kell ilyen, lehetőleg az összes, és hogy onnantól megeshet, hogy nem akarnék Írországég szaladni, ha rám tör a vár-nézelődhetnék. Ott van például a füzéri vár, soha nem hallottam róla ezelőtt, pedig a képek alapján milyen mint a mesékben! Belföldi turizmusra fogom adni a fejemet!
