Dannyfürtös fellépése ilyen volt (részlet a vasárnapi koncertből, a Working Class Hero című John Lennon szám feldolgozása). És aranyos. Bár mi főképp Seannal beszélgettünk, azt mondta egyébként, hogy nem, nem értette, mit mondtak a hangok a szélben, de végül is nem emberi hangok voltak, hanem egyértelműen valami más, valami nagyobb, elemibb, furcsa is lett volna, ha érti. Én biztos azt mondtam volna a hellyében, hogy érteni nem értettem, de azt éreztem, mit akartak; de ez persze azért van, mert olyan lelkesen bele tudok képzelni mindenbe mindent. Bár az is lehet, hogy ha ott lettem volna ott, és hallottam volna mindezt, rájöttem volna, hogy tényleg olyan idegen, hogy beleképzelni sem lehet dolgokat. Azért nagyon sok szempontból nem egy srófra jár az agyunk (még szép, és hála a mindenségnek).Értekeznék egyébként arról, hogy mennyire fantasztikusan szép a Leafblade (szét is kapkodták a demóként meghirdetett írott CD-ket), mennyire tiszta és ragyogó (The Winter Waking ), de épp nincsenek szavaim, fejfájásom viszont annál inkább. Időtlen zene. Még azt is elhiszem, amit Danny mondott vasárnap este, hogy ha kijön az akusztikus EP után a nem-akusztikus nagylemez is, jobb lesz, mint az Opeth (hogy a fenébe ne hinném el, én nem Opeth rajongó vagyok, hanem Leafblade-es) - mondjuk az összehasonlítást nem értem teljesen, szerintem még az esetleges hasonlóságok ellenére is nagyon másról szól ez a két zene.
Amúgy pedig... Drótsáska billentyűzetéből: "erőművház: ahol a kezdő deathmetal bandák lépnek fel" ... csak hogy másnak is fájjon.
Akartam még írni sok érdekeset, de pillanatnyilag azt hiszem, inkább keresek egy tekercs szigszalagot, és a fejemre csavarom, hátha akkor nem esik darabokra.
