Az új technológia felderítésében odáig jutottam, hogy az mp3-lejátszóm folyamatosan fagy tőle. Van rá esély, hogy azért, mert túl nagy a file. Van rá esély, hogy másért. Tovább nem jutottam, mert egyszerűen sem időm, sem erőm nem volt a hogyanokat és a miérteket kutatni.Eseménydús hétvégém során a BKV-nak hála lekéstem egy vonatot; aztán pedig egy busz hagyott ott úgy, hogy még bele tudtam volna rúgni, ha nem sajnálom a lábamat. De sajnálom. Persze végül minden jól alakult, vagy legalábbis azt hiszem, például idővel a vasárnapi ebéd is elkészült.
A mindennapi tarot alapján ma nagyon fiús napom van, húztam Uralkodót, Mágust és Főpapot, ráadásul ezek mind olyan jófélék. A napom kevésbé; először is félúton állok a megfázás és az influenza között, a tünetek alapján, NeoCitranon vetegálok, az nem élet, de nem ám, felér egy kisebb lobotómiával, épphogy csak nem csorog a nyakamba a nyálam. De legalább használ. A tegnapi hidegrázás és fejfájás után minden csak jobb lehet.
Nem akarok betegeskedni, nincs időm betegeskedni, jövő héten utazom, és addig még ezer dolgot meg kell csinálnom (mosni, vásárolni, csomagolni), és különben is. Mondjuk talán ha nem az lenne a szobatársnőm elképzelése a fűtésről, hogy 16 fokon leállítja, mert már olyan jó meleg van. Kezdem azt hinni, hogy most már egész életemben fázni fogok.
Tegnap reggel kiléptem az ajtón, és néhány széttaposott zsemlébe, valamint egy kisebb italbolt romjaiba botlottam. Visszatértek a városba a hajléktalanok, ez már majdnem olyan megbízható jele annak, hogy nyakunkon a tél, mintha bejöttek volna a varjak a házak közé, hogy előre jelezzék nekünk a havazást. Persze a szatén szalagcsokorraldíszített, elegáns szabású női szalmakalap némileg kilógott a képből, de ezek szerint igen flancos környéken lakom, itt még a bokor tövében lakók is adnak magukra.
A vásárlás nagyját amúgy már letudtam, van hátizsákom, müzliszeletem, tartós croissant-om, összeállítottam az útifüzet-útinaplómat (benne az internetről leszedett buszmeneterndekkel, az ifjúsági szállókhoz vezető térképecskékkel, és egy csomó Tamási novellával, hogy ne unatkozzam a repülőn sem - bár valószínűleg inkább aludni fogok) rengeteget tesztfényképeztem, itt van például az alkony az Andrássy úton című kompozíció, valamint kicsi fehér kutya, kosárban. És kesztyűt fogok vinni és télikabátot. Kesztyűt persze csak ha addig nem vesztem el, mert már olyan hideg van, hogy előszedtem; és ezzel bizony nagyban megnőtt az esélye, hogy el is hagyjam valamerre.
Ha lenne bármi ennél érdekesebb, akár csak a fejemben, én Isten bizony inkább írnék arról, de ez a NeoCitran tényleg felér egy homloklebenymetszéssel.
