Közben eszembe jutott, hogy de hát Mat Cauthont még fel is akasztották csodálatos világfára, és részint ennek a kapcsán bölcsült meg - Odin, Odin, Odin! - de elbizonytlanodtam, hogy most hogy is vannak a jóslatok, ő fog megvakulni félig, vagy Rand egészen, vagy netán mind a ketten? És a Fényre, szegény Rand, mire eljutna odáig, hogy vére hulljon a Shayol Ghul lejtőjére, már annyira lerokkan, hogy szerintem még örülni is fog egy kis átmeneti meghalásnak (elvégre amúgy is minden jel arra mutat, hogy utána föléled valamiféleképp). Csak Perrint nem sikerült még mindig elhelyeznem.Tegnap valahogy sikerült úgy elbarmolnom az időt, hogy épp sötétedéskor indultam hazafelé, a felhők között még hidegen, világosan derengett az ég, a lámpák narancssárgás füzérben futottak végig az Andrássy úton, a közlekedési lámpák pirosa-zöldje mintha karneválra villogott volna, a kétoldalt nyurga, fiatal fácskák szegélyezte, kockaköces járda döbbenetes perspektívában futott az estébe, és olyan szép volt, és olyan őszi, amilyen szép és őszi csak lehetett. Legyalogoltam a Köröndig, aztá vissza, aztán még egyszer le, olyan szép volt. Aztán elballagtam az Oktogonig, de azon a szakaszon már nem villák között fut az út, a járda is szélesebb, és beton, nem éles, apró kockájú kő, a fák pedig túl öregek és terebélyesek ahhoz, hogy kiadják azt a metszően éles perspektívát, amit a még épp csak tollseprű formájú csemeték. De azért nem volt csúnya ez a rész sem.
És vidáman bukdácsoltam extra magas sarkú cipőcskémben, rózsaszín zsenília pulóveremből kikandikált az épp csak egy árnyalattal halványabb blúz szaténfényű gallérja, időnként meghúztam a kezemben lóbált liter tejet, a fülemben pedig a világgal és benne elfoglalt, piciny al-pót-mű-yuppie helyemmel tökéletes harmóniában ordított a Sick of it All.
És pont a SOIA nem százszázalék szigorúan straight edge, hogy legalább az alkoholmentes italért megdicsértek volna.
Hm, rájöttem, hogy tulajdonképp minden kisebb-nagyobb kilengésem dacára hozzám bizony közel áll az eredeti straight edge elképzelés. Hogy mi irányítsuk az életünket, ne a különféle hormonok és vegyületek. Vagy legalább megpróbáljuk. Mi irányítani. Az életünket. Bár azt azért nem vállalnám, hogy sosem iszom, ahhoz túlságosan is szeretem a barackpálinka ízét. És a vörösbort. És a fehérbort. De nagyon.
A vegetariánizmust pedig egyenesen vigyétek innen, és hozzatok helyette egy rózsásra sütött marha hátszínt, melun-i brie mártással, de most azonnal! Még szerencse, hogy az eredeti koncepciónak a húsmentes étrend nem volt része. Jut eszembe, szóról és szóra, költői múltam regyik agyogó gyöngyszeme, a HC-négysoros.
Robban a harag, a vad indulat
Fel-alá kalapál, ugrál minden;
Mondd ki nyugodtan az igazadat
A húsmentes étrendnél jobb úgy sincsen!
