Volt például születésnapom, láttam a Várhegy fölött alkonyatkor kelő teliholdat, csináltam kiváló palacsintás étkeket (bevezethetnék itthon is a tízes kiszerelésben kapható, tartós palacsintát, mert az az egy-két csomag, amit a franciáktól szoktam importálni, mindig hamar elfogy), sétáltam és írtam, és most próbálom kialudni magam, mert holnaptól megint harmincöt fok lesz, és olyankor napi négy-öt óránál többet nem lehet (nem érdekel, hogy emberek évtizedekig röhögve kibírják annyival, nekem nem elég, oké?). Szódás Lova írásos instrukciói alapján ügyesen megszereltem a vécétartályt (főleg az okozott gondot, hogy miután magabiztosan kijelentettem, hogy hah, van ám énnálam mindenféle szerszám, kiderült, hogy az állítható csavarkulcsot ennyire azért nem lehet állítani, szóval először boltba el, emberölésre alkalmas eszköz vételez, cső leszerel, boltba vissza, pontosan ugyanolyan cső, hol is van az, ááá, merre lehet). Arról nem is beszélve, hogy voltam házat őrizni messze földön, és ah, hát az egy külön és csodás dolog, csak nem tudom, mikor jutok a tíz giga fénykép végére (tíz giga? mi? mikor lett ez ennyi?). És dögönyöztem kutyát is, kaptam anyukámtól igazi Starbucks tumblert (zöld!!!), végleárazásban vettem egy farmert, aminek nem kell felhajtani a szárát (elképesztő, hogy egyes gyártók mikre nem képesek), és ha a fejem fölött fúrnak (mindig, nyilván most is), The Civil Warst visítok (egyrészt, mert attól nem hallok, másrészt bosszúból; és nyitott ablak mellett!!! mert
